Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Divald Kornél és Iványi Béla: Az eperjesi Szent Miklós-templom

tisztázniuk nem sikerült. A háború előtt Iványi Béla, kiváló történetírónk, Eperjes város levéltárát rendezve, a templomról szóló igen gazdag, művészettörténeti szempontból is kiaknázható egykorú írott anyagot talált, amelyet három alapos tanulmányban feldolgozva, a Múzeumi és Könyvtári Értesítő két utolsó évfolyamában tett közzé.

1 Pusztán írott adatok alapján azonban a Szent Miklós-templommal kapcsolatos műtörténelmi problémát megoldania neki sem sikerült. Ez a körülmény készlelett arra, hogy Iványi Béla bőséges levéltári adatait egybevetve az eperjesi Szent Miklós-templom különböző korú részleteivel, az utóbbi művészettörténeti ismertetését újból megírjam. 2. A tempi oui építésének története a XV. század végéig. Középkori művészettörténetünk legértékesebb írott forrásai a városi számadáskönyvek, amelyek Eperjesen 1424-tŐl hézagosan, 1441-től 1455-ig összefüggően, 1460-tól töredékesen, 1497-től kezdve, nem tekintve az 1507 8. és 1512/13. évi hézagot, a templom befejezéséig teljesen ránk maradlak."

2 Általában a városi számadásokban csak olyan középületekre vonatkozó adatokat találunk, amelyeket a városok, mai szóval élve, házi kezelésben építtettek. A templomok oltárairól, díszítéséről, kelyhekkcl, miseruhákkal és egyéb ingóságokkal való felszereléséről áldozatkész hívek, céhek és céhközi vallásos egyesületek közvetlenül gondoskodtak s azért oltárokról, faragott és festett képekről, ötvösművekről régi számadáskönyveinkben alig esik szó. Mindazonáltal Iványi a számadáskönyveken kívül a városi jegyzőkönyvek, adólajstromok és végrendeletek adatait összegyűjtve, Eperjes középkori régi művészeti életéről igen eleven képet rajzol. Minthogy azonban a szobrászatra és festészetre vonatkozó adataival emlékeket — elpusztulásuk miatt — nem igen tudunk szembe állítani, ezeknek az adatoknak inkább csak művelődéstörténeti értékük van. A templom építésére vonatkozó adatok csak 1502-től 1515-ig összefüggőek. De mert ezek alapján szinte teljes pontossággal meg lehet állapítani, hogy a templom mely része épült akkor s a XIV, és XV. századbeli építkezések megindításáról oklevelek tájékoztatnak, az adatokat a különböző korú részletek stílusával és archilektonikus sajátosságaival egybevetve, a templom építésének történetét kielégítő módon tisztázhatjuk. Mint felvidéki városaink legtöbb plébániatemplomáé, az eperjesi Szent Miklóstemplom építéstörténetének kezdete is a város kialakulásával esik egybe. Miként Bártfán és Lőcsén, a templomot itt is szerény egyhajós épületből a város fejlődésének megfelelően fokozatosan bővítették és építették át. Eperjesen erről okleveleken kívül a templom kövei is világosan beszélnek. Valószínű, hogy a városnak 1299-ben, amikor első szabadalmaihoz jutott, már kőtemploma volt. Ha lakóházai akkor nagyrészt fából épültek is, környékén 1 Iványi : I. Eperjes középkori festői. Múzeumi és Könyvtári Értesítő, 1917. — II. Eperjes középkori kőfaragói és szobrászai. Első közlemény. U. o. 1917, második közlemény. U. o. 1918. — 111. Eperjes város középkori építkezései és építészei. U. o. 1918. 2 Iványi : i. m. 1.