Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Divald Kornél és Iványi Béla: Az eperjesi Szent Miklós-templom

a tatárjárás után épülő várak kőművesei és kőfaragói sorából könnyen szerezhetett mestereket, sőt ezek közül nem egynek Eperjesen lehetett otthona vagy pedig ott telepedett le. Bizonyos, hogy az első templom a mai helyén állott s egyhajós, a hajóban lapos mennyezetű épület volt, s falait részben az 1348-ban megkezdett második templom építésénél is fölhasználták. A lehetőségig fölhasznált első templom alaprajzának befolyása, mint látni fogjuk, még a harmadik templom alaprajzán is szembetűnő. Hogy a második templom építését 1348-ban kezdték el, erre Erzsébet királynénak, Nagy Lajos anyjának 1347 december 2-án kelt oklevele bizonyságunk, amelyben meghagyja Sáros megye birtokos lakosainak, hogy bárhol találnak az eperjesiek templomuk építéséhez alkalmas köveket, ezek fejtését a kívánt menynyiségben megengedni kötelesek.

1 A templom a XIV. század derekán kéthajós alakban, a hajókban három, a kettős szentélyben két-két boltszakasszal épült újjá s a hajó utolsó (keleti) szakaszához déli oldalán tornyot vagy oratóriumos előcsarnokot csatoltak. Ezt a templom mai alaprajzáról és a XIV. századból ránk maradt faragott részleteiről olvashatjuk le. Hogy a második templom építésekor az első templom nyugati és északi falát s déli alapfalát is felhasználták, erre az a körülmény vall, hogy a kéthajós templom pillérsorát a hajóban és a hajónál keskenyebb régi szentélyben egyaránt a lebontott déli falak alapjaira rakták. A hajó és a szentély pillérsora épp azért nem esett egy vonalba s amikor 1400 körül a kettős szentélyt egyelőre változatlanul meghagyva, a kéthajós templomot háromhajós csarnokká bővítették ki, az utóbbi középső hajójánál a déli hajó az északihoz hasonlóan szélesebb lett s ez az eltolódás a szentélyben, ennek későbbi kiépítésénél fordított viszonyban érvényesült, úgy hogy a 7 m széles főhajó folytatásában a középső szentély S' 18 m széles; az északi szentély 6*7 m szélessége ma is az első templom szentélyszélességének felel meg, a déli szentély szélessége 7*05 m, a mellékhajók pedig mindkét felől egyformán 77 m szélesek, valamennyi belülről mérve. Az első templom hajójának hosszához szabták a két hajó és a csarnoktemplom hármas hajójának hosszát. A kéthajós templom építésénél a déli szentély hosszát az első templom szentélyéhez szabták. A csarnoktemplom tervezésénél a hármas szentélyt egy szakasszal megtoldották s a középső szentélyhez kiugró háromoldalú apsist csatoltak. A szentély csarnokformájú kiépítése azonban csak a XVI. század elején, s ekkor is pusztán a fő és a déli hajó folytatásában került sorra. A templom egész hossza ekkor belülről mérve 43'60 m, a szentély falának külső szélétől a nyugati toronnyal együtt 54'70 m lett, szélessége a déli előcsarnokkal együtt 35*45 m. A nyugati tornyot a XVI. században koronázó párkányáig, a tetőt nem számítva, 41'62 m-ny magasságban építették ki. Kéthajós alakjában a Szent Miklós-templom falai belülről 12 m magasak voltak, a kettős szentélyben valamivel alacsonyabbak s azért a déli (ma középső) szentély diadalívének gyámkövei is alacsonyabbra kerültek, mint a hosszanti heveder íveké, amelyek a diadalív két felén üresen ma is láthatók. A mai templom északi hajójának külső falában változatlanul megvannak a kéthajós templomnak 1 Wagner: i. m. 467. 1.