Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

A Szépművészeti Múzeum 1924-1926-ban

ban a jobboldali nyílt udvarba vezető folyosó borendezésóre használtatott fel. Úgy a jobboldali, minta baloldali nyílt udvar kertszerűen rendeztetett, s bennük az eredeti szoborgyüjtemény raktári anyagának alkalmas darabjai állíttattak fel. Mindezen gyűjteményekhez a nevezett múzeumi őrök közreműködésével megfelelő magyarázó katalógusok készültek. Az 1926. évnek legjelentősebb eseménye volt, hogy a modern plasztikai gyűjteménynek már régen munkába vett rendezése megvalósult és ez a gyűjtemény is megnyílt. Ezzel a múzeum összes gyűjteményeinek felállítása megtörtént, kivéve az eredeti antik gyűjtemény keretébe tartozó terrakotta-gyűjteményt, amelynek rendezése szintén folyamatban van. Az eredeti magyar szoborgyüjtemény rendezése, melyet az intézet főigazgatója végzett, azon elvek szerint történt, amelyeket már Evkönyveink 1. kötetében (215. 1.) ismertettünk. A közfalak segítségével fülkékre tagolt barokkcsarnoknak négy fülkéjében a XIX—XX. századi magyar szobrászat termékei kaptak helyet, még pedig lehetőleg a történeti fejlődést követő sorrendben, az utolsó két fülke pedig a külföldi modern szobrászat alkotásait öleli fel. A kisplasztika és az érem- és plakettszobrászat párhuzamos anyagát tárlókban és üvegszekrényekben szintén bemutatja a gyűjtemény. A gyűjteményt gróf Klebeisberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 1926 június hó 12-én nyitotta meg ünnepélyesen. A miniszter urat a múzeum főigazgatója üdvözölte s üdvözlő szavaiban kiemelte, hogy a Szépművészeti Múzeum modern szoborgyüjteményének megnyitása az első kísérlet nálunk a modern szobrászat múzeumi jellegű bemutatására. A bemutatást hosszú készülődés előzte meg, de ennek oka nem a közönyösség volt, hanem a pénzügyi és technikai nehézségek, s még ezeknél is inkább az a vágy, hogy a múzeum fogyatékos anyagát fokonként kiegészítve, gazdagabb és méltóbb képet lehessen adni szobrászatunk fejlődéséről és fejlettségéről. «Még sok a pótolnivaló — folytatta tovább — de az lesz igyekezetem, hogy pótoljuk, ami még hiányzik, s következetesen dolgozni fogunk gyűjteményünk kiépítésén. Erre most, küzdelmes évek sora után, kezd is már megnyílni a lehetőség. Az a szeretet és méltányló gond, amellyel Nagyméltóságod mindent átfogó nagy közművelődési programmja keretében közgyűjteményeinkkel foglalkozik, új bizalmat és hitet öntött belénk, s múzeumunkra is jobb napokat derített. Igen szerencsés jelnek tekintjük szoborgyüjleinényünk jövőjére nézve, hogy Nagyméltóságod adja azt át a nyilvánosságnak, aki már annyi jó magyar ügyet indított virágzásba)). A miniszter úr hosszabb válaszában méltánylással emlékezett meg a múzeum vezetőjének múzeumpolitikájáról, melynek igazolását látja a megnyíló szoborgyüjteményben is, s a gyűjteményt megnyitottnak jelentette ki. A gyűjteményhez a művészek rövid életrajzát s a művekre vonatkozó legszükségesebb adatokat tartalmazó katalógus is készült, amely még ugyanez év folyamán második kiadásban is megjelent. G) Kiállítááok. A múzeum igazgatósága 1924-ben az 192124. évi új ázerzeményekbó'l, régi és modern festményekből és szobrokból kiállítást rendezett. A kiállítás, mely negyedik ilyen kiállítása az intézetnek, a múzeum második emeletének balszárnyán két nagy és egy kisebb termet foglalt el s 62 művet mutatott be. A kiállítást október hó 2-án gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter úr nyitotta meg meghívott közönség jelenlétében. Petrovics Elek főigazgató a miniszter urat ebből az alkalomból beszéddel üdvözölte, melyben a többi közt a következőket mondta : a Egy művészeti múzeum tevékenysége nem merül ki a gyűjtés munkájában, az anyag tudományos feldolgozása és nevelő irányban való kiaknázása egyenrangú fontosságú feladatai a múzeumnak. Viszont bizonyos, hogy minden vérbeli múzeumi embernek különös szenvedélye a gyűjtés s egy művészeti gyűjtemény vezetőjének nincs nagyobb lelki öröme, mint ha a művészet elszórt emlékeit a szakemberek és a közönség tanulságára és örömére véglegesen tető alá hozhatja és az elődök hagyatékát komoly értékekkel gyarapíthatja. Ezért én is benső örömmel mutatok rá arra, amit felette mostoha viszonyok között, barátaink jóakaratától támogatva, az ország első művészeti gyűjteménye részére megszerezni sikerült. Azonban ebbe az érzésbe ezúttal egy más, a gyűjtő öröménél sokkal erősebb és felsőbbrendű érzés vegyül. Annak az átérzése l. i., hogy ez a kiállítás is szerves része annak a küzdelemnek, amelyet közművelődésünk színvonalának fenntartásáért folytatunk s amelynél komolyabb és szentebb küzdelem a mi szemünkben nem is képzelhető. Kiállításunk ebben a vonatkozásban nem egyszerű múzeumi munka, hanem nagy nemzeti küzdelmünk egyik szerény fejezete, bizonyság arra, hogy nem adjuk meg magunkat a kemény sorsnak, s egyúttal tiltakozás a gyávák és kis-