Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Divald Kornél és Iványi Béla: Az eperjesi Szent Miklós-templom

ma is meglevő kehelyalakú keresztkútlioz hasonlóan esztergomi márványból készülhetett, az eperjesi plébánia Liber Domusa szerint szintén összetörték. Viszonzásul a katholikusok 1 (587-ben, amikor a templom ismét az ő birtokukba jutott, a protestánsok epitáfiumait s az összes síremlékeket kidobják, holott a sírkövek sorában nem egy középkori is lehetett,

1 A vallásos villongások az okai, hogy az eddig felsorolt emlékeken, a két szentélyt elrekesztő szép vasrácsozaton, Gábor arkangyalnak a templom nyugati homlokzati fülkéjéből újabban a templomba áthelyezett XV. századbeli fából faragott szobrán kívül templomunk a reformáció kora előtti időkből semmit sem őrzött meg. A diadalív gerendáján álló szerény méretű, primitív, régi kálváriacsoportot a jezsuiták alighanem a karmelitáknak akkor már pusztulófélben levő templomából a XVII. század végén hozták ide. Ekkor és a következő században templomunk egész sor szép barokk emlékkel gyarapodott s különösen a főoltár, a szószék, a kis orgona és mellvédjének párja a szentély másik északi árkád-nyílásában, kölcsönöz nagy pompát gazdag aranyozásával és színes festményeivel a gótikus templomnak. A barokk mellékoltárok a hajóban máitöbbnyire kontármunkák. A mult század hetvenes éveiben a mellékoltárok közül a stílszerűség kedvéért épen a két legérdekesebbet távolították el s új asztalos gótikában készült oltárokkal pótolták. Az egyiknek keretébe a jezsuiták a XVIII. században egy Szent Annát harmadmagával ábrázoló igen érdekes fogadalmi képet foglaltak, mely a XVI. század elejéről maradt fönn s alighanem a föntemlített Péter mester munkája. A festmény, Hütter János eperjesi szenátor fogadalmi képe, tömérdek viszontagság után 1914-ben a Magyar Nemzeti Múzeum régiséglárába került, A XIX. század első feléből is van templomunkban egy szép klaszszicizáló stílű oltár, ennek Szent Mártont ábrázoló nagy képét Van Dyck hatása alatt a pesti Pesky József festette. A fentebbiekben a Szent Miklós-templomra vonatkozó számadásokból csak azokat az adatokat használtam föl, amelyeket Iványi Béla is földolgozott a Múzeumi és Könyvtári Értesítő utolsó két évfolyamában. A folyóirat megszűnése miatt Iványi tanulmányainak befejező része nem jelent meg, az ő lekötelező szívességéből azonban alább az összes számadásokat közölhetem. Ezek föl nem dolgozott részeihez, amelyek nagyrészt ma már nem létező dolgokkal kapcsolatosak, néhány rövid magyarázatot fűzök még. Az 1510 — 11. évi számadások főbb rovatai a ((templomszenlély)) boltozására, tetejére, a templom fedésére, huszártornyára, a befejezett épület és oltárainak felszentelésére, végül a mai nagy orgona helyén, részben a torony emeletére beépített új vagy újjá alakított orgonára vonatkoznak. Régi számadáskönyveink terminológiája általában igen ingadozó, pontatlan ; a számadók a rovatokat is gyakran összetévesztették. így kerülnek templomunk számadásaiban is az előcsarnok boltozására és fedésére vonatkozó tételek az 1510—11-ben befejezett északi szentély költségeinek rovatába és viszont. Hogy ez a szentély, bár a följegyzésekben mint templomszentély szerepel, csak az északi hajó szentélye lehet, ez a költségek részletezéséből s az ezekre fordított összegek 4 Ruby : Az eperjesi kir. kal.h. főgimnázium története. Értesítő 1888/89.