Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Divald Kornél és Iványi Béla: Az eperjesi Szent Miklós-templom

nagyságából nyilvánvaló. Hogy a templomfedél alatt az északi szentélyén kívül csakis a déli előcsarnoknak a hármashajó fedeléhez keresztben hozzácsatolt teteje érthető, az is több, mint valószínű. Az egymást keresztező tetők ütközőpontján állhatott az 1510-ben újjáépített huszártorony. Hogy ez azelőtt is itt állott, erre a főhajó középső boltszakaszának kőgyűrűbe foglalt nyílása a bizonyságunk. Ezen keresztül csüngött le a kötél, amelynél fogva a huszártorony kis harangját úrfelmutatáskor megkondították. A számadások adataiból a templom és a torony tetejének eredeti alakjáról csak halvány fogalmat szerezhetünk. Am bizonyos, hogy az aranyozott gömbökkel, szélkakasokkal, a hármas szentély fölött kovácsolt vaskeresztekkel díszített és színesre festett eredeti templomtető jóval élénkebben tagolt és művésziesebb hatású alkotmány lehetett, mint a többszöri tűzvészek nyomában megújított, legutóbb az 1885. évi tűzvész ulón újból épített formátlan vasbádogtető. Hogy a templom, 151*2 után magasabbra emeli tornyát nem tekintve, 1510 őszén készen volt, erre ekkor történt ünnepélyes felszentelése vall, amelynek költségei 63 forint 29 dénárt, akkoriban hatalmas összeget tellek ki. DIVALD KORNÉL 10. ábra, Gyámkő az eperjesi Szent Miklós-templom északi bajójában. XIV. század.