Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Divald Kornél és Iványi Béla: Az eperjesi Szent Miklós-templom

pusztult el. 141 l-ben Zsigmond király az Echy birtokkal együtt, mely északnyugat felől a Szinyei Merse család birtokával volt határos, Eperjes városának adományozza.

1 A Szent László templomot a XV. század nyolcvanas éveiben újjáépítik

2 s a hagyomány szerint valamikor mellette, a Szent László hegyen volt a bélpoklosok kórháza. Az egykori monostor és temploma csak a reformáció korában pusztult el ; köveiből építették föl a XVIII. század végén a ma is fönnálló nagy vendéglőt és fürdőházat, amelynek kénes forrása régente Pokol-forrás néven szerepelt. A tatárjárás előtt az alsó tarcai járásban, a magyar határőröktől már előbb megszállt vidéken keletkezett német telepek közigazgatási központja Soó vár lehetett, amely 1241-ben szintén elpusztult s amelyet 1285-ben a tövében elterülő Sópatak és Deine községekkel együtt a Baksa nembeli György nyer el királyi adományul, aki a ma is élő soóvári Soós család őse volt.

:í Eperjes a tatárjárás után, mint az újonnan alapított Sárosvár tartozéka szerepel, tizenöt más faluval együtt, amelyek dézsmáját IV. Béla 1248-ban az egri püspöktől több Sajó- és Tisza-menti község átengedésével váltja meg s amelyeket 1262-ben Lambert püspök a főesperes fennhatósága alól felment, A királyi vár területén keletkezett községek között, amelyeknek sorában nem egy magyar volt, akkor még Sáros, a mai Nagysáros a 1 Laózíókaij az eperjesi kir. kath. főgimnázium Értesítőjében, 1881. 7. 1. 2 L. Iványi Béla tanulmányát: Múzeumi és Könyvtári Értesítő, 1917. 90. 1. :l Soóá Elemér : Sóvár története, Budapest, 1926. Szépművészeti Mi'izeum Evkönyvei. IV, 0 2. ábra. Az eperjesi Szent Miklós-templom alaprajza. (Fröde Frigyes felvétele.)