Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Sirén, Osvald: A Szépművészeti Múzeum néhány korai olasz képéről

látszik, nemcsak a luccai művészetre volt uralkodó befolyással a XIII. század folyamán, hanem egészen Flórencig számottevő hatást gyakorolt. «Toskanische Maler im XlII-ten Jahrhundert» (Berlin, 1922.) c. könyvemben már megkíséreltem ennek a művészcsoportnak rendkívüli fontosságát kimutatni és egyúttal műveik stílusát jellemezni, ami fölment azon kötelezettség alól, hogy ismételten e kérdés füzetesebb tárgyalásába bocsátkozzam '^ZZZIZ'I'.T^:^:!^:- r

\ -..•^--^

r- .^j-' és megengedi nekem, hogy pusztán emlékeztessek arra, hogy művészi eljárásuk lényege inkái)!) a vonal volt, semmint a formai mintázás. Emez elvont e s z k ö z ö k k e I kortársaiknál jobban tudtak velünk egyéni és emberi érzéseket közölni. A Szépművészeti Múzeumnak kis festményét is fajzbeli kvalitások jellemzik. Az alak ábrázolása inkább szimbolikus, mint reális. Kifejező ereje főként a körvonalak rithmusában, az arc vonásainak néhány vonallal való jelzéséhen, a Krisztus ágyékát takaró lepel szögletes és fehér festékkel kiemelt rajzában van. Még a háttér szerkezeti részei is, amelyek a bizánci művészet hagyományain alapulnak, olyan hangsúllyal vannak rajzolva, amely csaknem egyéni dekoratív jelleget ad nekik, s a kis angyalok is a félkörív sarkaiban inkább rajzolva vannak, mint festve. Ez a festmény tehát kétségkívül a Bérlinghieri-k egyike vagy másika által készített festmények sorozatához tartozik : az ő szellemük ez, épen úgy, mint az ő művészeti technikájuk. Túlságosan fejlett ahhoz, hogy Berlinghieri-nek, az apá2* 1. ábra. Bonaventura Berlinghieri vagy műhelye: Krisztus a kereszten. (Budapest, Szépművészeti Múzeum.)