Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Sirén, Osvald: A Szépművészeti Múzeum néhány korai olasz képéről

nak legyen tulajdonítható, akit főként a luccai jelzésű Kercáxtre feázílett Kriáztuá alapján ismerünk, ellenben kétségtelenül az utána következő nemzedéktől származik. Azonban, ehhez a ponthoz érkezve, a kérdés megoldása nehezebbre válik, mert legalább is három festő jelentkezik, akik közül csupán az egyiket ismerjük jelzett és •—tegyük mindjárt hozzá—fiatalkori munkája révén, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy Bonaventura Berlinghieri legalább negyven évvel élte túl a pescia-i festmény elkészítését. Az a kép, melyet egyéni stílusáról a Szl Ferencet ábrázoló festmény alapján alkothatunk magunknak, eléggé pontosan megegyezik a budapesti festmény stílusával, annyira, hogy lehetségesnek tartom ezt vagy magának a mesternek vagy műhelyének tulajdonítani. A Krisztus-típus és a Szt Ferenc-kép oldalsó jeleneleinek (2. ábra) némely alakja között eléggé jellegzetes hasonlóság van és ugyanezt megtaláljuk a Yale Egyetem (Newhaven) Yarveágyüjteményének kis deszkára festett ábrázolásában és a llórenci Akadémia diplychonjában is (3. ábra), amelyeket egykor ugyanezen mesternek tulajdonítottam, s amelyek nekem mindig tőle valóknak látszanak is. Igaz ugyan, hogy e két utóbbi festményen a kereszt Y és nem T alakú, mint a budapesti festményen, azonban maga Krisztus teljességgel hasonló. Az arc ugyanolyan módon van rajzolva, a csukott szemeket jelző két vonás hegyes szöget alkot az orr nyergével. Az ágyéklcpel elrendezése tökéletesen ugyanaz, mint a Yarveá-gyüjtemény festményén és a lábak elhelyezése is csaknem azonos. Ugyanazok a szerkezeli részek, ugyanazok az építészeti díszítések á. ábra. Bon. Bertingliieri : Szent Ferenc ördöngösöket gyógyít. (Pescia, San-Francesco.)