Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)
Sirén, Osvald: A Szépművészeti Múzeum néhány korai olasz képéről
A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM NÉHÁNY KORAI OLASZ KÉPÉRŐL Nem lehet kétség a felől, hogy a budapesti múzeum a legjelentősebbek egyike Európában, hála érte igen gazdag olasz képgyűjteményének, mely nemcsak a renaissancc-kor igen sok példáját öleli fel, hanem egyszersmind a XIII. és XIV. századi primitíveknek nevezetes sorozatát is. Legnagyobb részükkel a legtekintélyesebb szakértők foglalkoztak, miként erről a Térey-féle katalógusból meggyőződhetünk, amely számos adatot tartalmaz a festmények történetéről és az attribuciókra nézve nyilvánított különböző véleményekről. Minthogy e festmények némelyikének eredete bizonytalan maradt, mások viszont a katalógusban még elő sem fordulnak, nem akartam kitérni a múzeum főigazgatójának, Petrovics úrnak ama fölszólítása elől, hogy e művek néhányát, amelyeket alkalmam volt legutóbb vele együtt megvizsgálni s amelyeknek fényképeit elküldte nekem, a magam részéről is megvitassam. Ez a munka igen kiterjedt fejtegetésekre adhatna alkalmat, azonban a rendelkezésemre álló idő és a jelen körülmények arra kényszerítenek, hogy mondanivalóimat meglehetősen rövid megjegyzésekre korlátozzam. A gyűjtemény legrégibb festménye egy kis deszkára festett munka, mely Kriáztuál a kereáxten ábrázolja egy palota fala elé helyezetten, amely fölött két nagy torony emelkedik : olasz kompozíció, mely teljesen megegyezik a bizánci hagyományokkal (1. ábra). A katalógus egyszerűen a XIII. századi toszkánai iskolának tulajdonítja, a nélkül, hogy akár a mestert, akár a helyi iskolát pontosabban megjelölné. Részemről ezt a képet besorozhatónak tartom bizonyos képek közé, amelyek egy eléggé ismert mester egyéni oeuvre-jét alkotják s amelyek közül néhány jelzéssel is elvan látva. Altalános stílusa határozottan luccai: ahhoz a jelentékeny csoporthoz tartozik, amelyet a többé-ke vésbbé összefoglaló Berlin g hieri névvel jelölnek meg. Ugyanis az okmányok alapján úgy látszik, hogy három vagy négy ilyen nevű festő volt : idősb Bcrlingbiero Berlingbieri, aki már 1220 körül működött és három lia : Bonaventura, Barone és Marco, akikel mind említenek a történeti okmányok, akik közül azonban egyedül az első hagyott reánk egy jelzett művet, mely Szent Ferencet ábrázolja, a pesciai Szent-Ferenc templomban van és 1235-ből van keltezve. A Berlinghieri-családnak stílusa eléggé határozott és úgy
