Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)

A Szépművészeti Múzeum 1920-1923-ban

A grafikai könyvtár négy munkával gyarapodott, köztük Patkó Károly és Lenkei Henrik «Régi mesterek közt» című művével (a szerzők ajándéka.) d) Keletázsiai művészeti osztály. A keletázsiai művészeti osztály, illetőleg most már Hopp Ferenc-Kelet ázsiai Művészeti Múzeum fennállása óta (1920—21) a következő tárgyakkal gyarapodott : Vétel útján szereztettek meg 1. kékfestésu kínai porcellánváza a XVII. század végéről vagy a XVIII. század elejéről; 2. japáni aranylakk doboz történelmi jelenetekkel a Tokugawa korszakból ; 3. nyolcszögletű kinai aranyozott bronzváza rekeszzománcos dísszel [Ming-korszak, Jung Cheng császár idejéből (1450—1456)], melynek vételárához 57,000 K műbarátok adakozásából gyűlt össze ; 4. Han shan szent remete bronzszobrocskája, kínai munka, XVII. század; 5. világoszöld mázas kinai porcellánváza, kobaltkék és vörös mázalatti festéssel. Ajándékként jutottak a múzeum tulajdonába; 1. Szürkészöld kínai seladoncsésze gróf Széchenyi Béla gyűjteményéből (gróf Teleki Tiborné ajándéka) ; 2. fekete festésű kínai porcellán váza (Ernst Lajos ajándéka) : 3. sokszínű festésű kínai porcéiban tubáktartó (Neumann Lajos ajándéka) ; 4. japáni album a XVII. századi Tosa iskolából, 54 festett ábrázolással, Okuma japáni miniszterelnök gyüjteniényéből (Tornai Gyula festőművész ajándéka). A múzeum anyaga 1920—21-ben szakszerű csoportosításban elhelyeztetett. A múzeum belseje — hat nagyobb és egy kisebb szoba, két eloszolta, egy átjáró és egy benyíló — halvány elefántcsontszínben újra festetett. 1922-ben vette át az intézet az O. M. Iparművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának keletázsiai művészeti anyagát. Állománya ezenkívül egy XV—XVI. századi kis kinai bronz díszedénnyel szaporodott, melyet Szmrecsányi Ödön, továbbá egy XVI. (?) századi kinai nefrit faragvánnyal, melyet az Ernst-múzeum aukcióvezetősége engedett át ajándékképen. A gyűjtemény rendezésével annak vezetője, dr. felvinci Takács Zoltán osztályigazgató 1923 elejére teljesen elkészült, s a múzeumot Hopp Ferenc 9()-ik születésnapján, 1923 április hó 28-án, nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr képviseletében gróf Klebelsberg Kuno vallásos közoktatásügyi miniszter úr — nagyszámú meghívott közönség jelenlétében — ünnepélyesen megnyitotta. Petrovics Elek főigazgató a miniszter urat ebből az alkalomból a következő beszéddel üdvözölte: cMély tisztelettel üdvözlöm Nagyméltóságodat, mint a kormányzó úr O főméltóságának képviselőjét Hopp Ferenc házában. Ma !)0 éve, hogy e ház egykori gazdája világot látott, Morvaországnak egy kis zugában, mint egy szegény sekrestyés családjának sarjadéka. Ma, C0 év nmlva, a magyar közművelődés ügyének hivatott vezetője, egyúttal a kormányzó úr képviselője és a magyar tudományos és közélet sok kiválósága áll megilletődve abban a hajlékban, melyet ez a morva sekrestyésíi adott a magyar hazának és a magyar tudományosságnak. Amit a hajlék magába zár, az, ha nem is fényes, de tanulságos és becses gyűjtemény, amely hírt hoz nekünk a távol Kelet művészetéről és mai rendezésében, melyet szerető és avatott kéz végzett, a magyar főváros közgyűjteményeinek számát egy érdekes különlegességgel gazdagítja. A fosztogatás és veszteségek szomorú idejében a kultúra minden nyereségét különösen nagyra tartjuk, s mély hálával gondolunk arra a férfiúra, aki kultúránknak ezt az új hajlékát adta nekünk. Vegyék őszinte hálánkat azok a barátaink is, akik lelkes adományaikkal jöttek segítségünkre a fiatal gyűjtemény kiépítésében, nemkülönben társintézeteink, mindenekelőtt az Orsz. Magy. Iparművészeti Múzeumnak és a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi tárának vezetői, akik példaadó loyalitással bocsátották rendelkezésünkre gyűjteményeik keletázsiai anyagának megfelelő részét, hogy Hopp Ferenc célzata szerint heoU vaszuk azt az új múzeum állományába. Mi rajta leszünk, hogy ne csupán megőrizzük, hanem tehetségünk szerint fejlesszük is Hopp Ferenc alapítását. De a tárgyaknál, amelyek reánk maradtak, nem kevésbbé szép örökség az, amelyet élete példájában hagyott Hopp Ferenc reánk. Idegenül és szegényen jött ő ebbe az országba. Tisztes és serény munkája által gazdag lett, de míg sok más csak meggazdagszik, ő a mienk is lett egészen, lélekben és minden érzésében. Hü és hálás fia lett új hazájának, amelynek szabad és barátságos levegőjében nőtt nagyra és hozott gyümölcsöt élete fája, s élete végén visszaadta hazájának mindannak javát, amit itten szerzett. Példája lehet ő nemcsak a bevándorolt idegeneknek, hanem sok méltatlan magyarnak is, akiket érdemükön felül lát el szegény országunk jótéteményeivel, s akik ennek fejében a jó szót is sajnálják tőle, nem tudnak betelni a külföld-