Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)

A Szépművészeti Múzeum 1920-1923-ban

del való sértő szándékú összehasonlításokkal, s csak gáncsot keresnek mindenben, ami magyar. S figyelmeztető példánk ő abban is, hogy ott, ahol magyar az érzés és a gondolat, ne nézzük a származást, a születési helyet vagy a név hangzását, hanem tárjuk ki mind a két karunkat azok felé, akik nemcsak javainkban akarnak részesedni, hanem egyszersmind munkánkban, érzéseinkben és egész sorsunkban is. Ennek a szép háznak, kertnek és gyűjteménynek ezek az erkölcsi értékek adnak különös súlyt és jelentést, s mi ezekkel együtt ajánljuk őket a közönség figyelmébe és szeretetébe. S most tisztelettel kérem Nagyméltóságodat, hogy a Hopp Ferenc-Keletázsiai művészeti múzeumot megnyitni méltóztassék.)) A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr válaszában a következőket mondta: «A kormányzó úr O főméltósága nevében s úgy is mint vallás- és közoktatásügyi miniszter örömmel jöttem a magyar kultúrának erre a kettős ünnepére. Kegyeletes megemlékezésünk ma Hopp Ferenci nemes példájához fordul, melyben egyformán ünnepeljük a szakértő gyűjtőt és az áldozatrakész hazafit. Hopp Ferenc nem volt egyszerű műkedvelő, nem volt olyan gyűjtő, aki csak gyüjtőszenvedélyének eleget téve, a pénznek mondhatni brutális erejével rapszodikusan halmozta össze kincseit. Hopp Ferenc utazó volt és kutató, aki messze világrészeket járt be és finom, biztos érzékkel válogatta össze gyűjteménye számára az egyes darabokat. Ez a gyűjtemény a maga egészében is egységes alkotás. Hopp Ferencben az áldozatrakész hazafit is ünnepeljük, aki az adományozók erkölcsének példájaként állítható fel. Soha sem volt még ebben az országban a társadalmi áldozatkészség monumentális megnyilatkozására akkora szükség, mint ma, nagy nemzeti katasztrófáink után, amikor az állam pénzügyileg bénult és mi az előtt a hatalmas feladat előtt állunk, hogy művelődésünket megmenthessük. Ki gondol arra, hogy pénzünk és értékpapírjaink elértéktelenedésével egész ösztöndíjrendszerünk megbukott? Ki gondol arra, hogy könyvtáraink elértéktelenedett kuriózumok múzeumává zsugorodtak össze. Ki gondol arra, hogy nem vagyunk abban a helyzetben, hogy tanulóinknak tankönyveket adjunk a kezükbe ? A magyar bibliának ebben a hét sovány esztendejében, nekem mint a magyar művelődés felelős őrének, meg kell adnom ez ünnepélyes órában a vészjelet. Oda kell kiáltanom a magyar társadalomnak, különösen azoknak, kiket a sors gazdagon áldott meg földi javakkal, hogy kövessék Hopp Ferenc féuyes példáját. Hogy azonban virágzó muzeális élet fejlődhessék ki, ahhoz nem elég, hogy az állam áldozatot hozzon a nyilvános gyűjteményekért ; hogy gyűjtőink és adományozóink legyenek, mint amilyen Hopp Ferenc volt, hogy tudós és műértő múzeumi tisztviselőink legyenek, akik a gyűjteményeket szakszerűen berendezik és katalógusokkal látják el. A közönség széles körei is szeretetteljes érdeklődéssel' kell, hogy forduljanak a múzeum felé. És ezért most, mikor az új múzeumot megnyitom, azt a magyar közönség szeretetébe ajánlom.* A gyűjtemény további kiépítésére nézve tárgyalás indult Budapest székesfővárossal, hogy a tulajdonában levő keietázsiai művészeti tárgyakat a Hopp-múzeumnak letétül átengedje. Az új intézet gyűjteménye a megnyitás óta vétel útján egy kínai kék-fehér poreellán-disztállal, ajándékozás útján egy kínai kék-fehér porcellán-csészével (a Nemzeti Szalon aukció vezetőségének ajándéka) és egy japáni csontfaragványnyal, netskevel (Gutmann Géza örököseinek ajándéka) szaporodott. Apadt egy fából készült japáni Buddha-szoborral, melyet, eddig eredménytelenül kutatott ismeretlen tettes lopott el. A gyűjtemény vezetője, dr. felvinci Takács Zoltán múzeumi osztályigazgató, «Hopp Ferenc-Keletázsiai Művészeti Muzeum« címmel tájékoztatót irt, mely a Szépművészeti Múzeum kiadványai sorában jelent meg a megnyitás alkalmából. e) Magyar Művészeti Adattár. 1920-ban megkezdetett a magyar képzőművészekre vonatkozó adatok rendszeres gyűjtése s az intézet irattárában szétszórt s részben a M. N. Múzeum könyvtárának letétül adott, most onnan visszavont levél és egyéb irat egy Magyar Művészeti Adattárban egyesittetett. A gyűjtemény állaga 1920 végén 124, régebbi vételből származó darab és 1774 drb ajándék, összesen 1898 drb önéletrajz, levél és okmány volt. Körülbelül 700 darabot dr. Szendrei János és Szentiványi Gyula ajándékoztak a gyűjteménynek. Ajándékokkal gyarapították a gyűjteményt még Halász Sándor, Kazinczy Lajos, Petrovics Elek és Rónai János. Az adattár leltára 1920-ban elkészült. 1921-ben jelentékenyebb gyarapodás nem volt, 1922-ben vétel útján került e gyűjteménybe Munkácsy Mihálynak a Honfoglalás c. festménye ügyében írt nagyérdekü levele. Az