Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)

Ybl Ervin: Szavojai Jenő herceg ráckevei kastélya

hogy Fenséged kívánságának megfelelhessek, hogy az épületet ez évben tető alá hozzuk, írtam egyiknek is, másiknak is és miután feleletet nem látok, úgy gondolom, hogy közölnöm kell Fenségeddel azt, ami szükséges. Mihez alázatosan meghajlok. — Bécs, 1702 február 22-én. — Fenséged legalázatosbb és leghűségesebb szolgája : Giovanni Lucca Ildebrando. (14025) VI. Fenséges herceg! Bécsből való ötheti Csehországban töltölt távollétem folytán evvel a gyalog postával van szerencsém felelni Fenséged négy nagybecsű levelére, nagy sajnálkozásomra, hogy nem válaszolhattam pontosan. Az elsőben Fenséged megtisztel azzal, hogy értesít, hogy én azt írtam, hogy az épület nem kerül többe 14,000-15,000 forintnál, de hogy Francesco úr 100,000 forintban számította ki. Ebben nagyon messze térünk el egymástól s a kétértelműség világos, mert elsőben én azt tételeztem fel, hogy a fenti összeggel a főépületrészt fedél alá juttathatom ; azok a költségek, melyek a szárnyakon merülnek fel, az a kényelemtől s a tágasságtól függnek, aminőket Fenséged akar. Igaz, hogy ezeknél nem lévén kénytelenek ilyen erős és mély (hosszú) gerendákat készíteni, könnyű lesz azokat megszerezni kevés költséggel. A főépülelrész nagysága nem lépi túl a keresett kényelmességet és főleg a szobák nagysága, melyek olyan méretűek, mint Fenséged azokat kívánta, ezeknek megfelelőleg kellett a többit arányban elkészítenem és hogy ne készítsem őket túl nagyra, kitaláltam, hogy négy szobácskát a szárnyakba foglalok bele és hogy két előszobát veszek négy szabad szobához és hasonlóképen összevontam az egészet, amennyire csak tudtam. A második levélbem hallom, hogy Fenséged nem kapta meg Charé úrtól a rajzokat, amelyről értesít a harmadikban. A negyedikben végül arról értesít, hogy megkapta azokat és átnézte és hogy véleményéi a lap baloldalára rá írta és most várom, hogy Fenséged megtiszteljen, hogy ellenvetéseit jelezze, hogy letisztázhassam. Örvendve hallom, hogy Fenséged a fedett loggiás termet választotta, miután én is ugyanezen a véleményen voltam, így a kiadás kevesebb lesz és fényesebben fog sikerülni és jobb ízlésű lesz. A szigetről nem tudok más részleteket, minthogy a kőfaragó megkezdte a munkát és hogy Francesco úr azt írja, hogy alkalmilag lemegy hat nagy üres bárka, melyeket alkalmasnak vél arra, hogy rárakják a tetőcserepeket, amelyek a kertben vannak, amit nem ellenzék ; mindössze arra figyelmeztetem, hogy annyiszor berakva meg kirakva a harmadik vele rosszul jár ; de csak csinálja ő. Hasonló alkalommal el fogom küldeni neki a téglákhoz való formákat, amelyek az épület belsejében és külsején lévő lizenák és párkányok számára készítendők, avégből, hogy megtegyék a szükségeseket. Az ellenőr úr is ír nekem, hogy buzgalommal töreti a köveket a hegyfokon, amiből már nagy készlete van. Ami a bécsi kertet illeti Fenséged lesz szíves értesíttetni, hogy óhajtja-e ebben az évben a keresztfalat vagy nem? éppígy Őfensége Mansfeld herceg úr szívesen látná, ha Fenséged a maga részéről betömetné az árkot, amit az elválasztó fal mellett hagytam, hogy ő is hasonlóképen cselekedhessen. Maradok és Fenséged előtt alázatosan meghajolok. — Bécs, 1702 április 5-én. — Fenséged legalázatosabb és leghűségesebb szolgája : Giovanni Lucca Ildebrando. (14026) VII. Fachineti feátő levele Jenő herceghez. Fenséges herceg ! Nagy szorgalomnál igyekeztem csekélységemet Fenséged szolgálatába állítani. A mult nyáron megteltem a magyarországi utat őszinte szándékkal, hogy megtegyem kötelességemet és kimutassam képességemet Fenséged templomában. A gonosz sors úgy akarta, hogy féleségem onnan betegen jött vissza és én elmentem a szigetről és ott hagytam a holmimat, hogy bárkán küldjék el nekem ; öt hónap után megkaptam a holmimat avval a szerencsétlenséggel, hogy az úton egy láda beleesett a vízbe, amelyben benne voltak tanulmányaim és egyebek, ami rám nézve súlyos veszteség; és még inkább reméltein, hogy Fenséged kezeit Bécsben alázatosan megcsókolhatom és alkalmazva leszek. Most nyár van és megint úgy találom magamat «sicut-erat-et in principium». Bemélem, hogy Fenséged orvosolni fog minden bajt a maga idejében. Nem alkalmatlankodom Fenségednek egyéb érvelésekkel és panaszokkal, mert látom, hogy az idő nem alkalmas arra.