Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)

Ybl Ervin: Szavojai Jenő herceg ráckevei kastélya

Külön kell szólanunk a kastély kupolája alatt elhelyezett cartouche-alakú ablakokról. Ilyeneket az olasz bárok csak nagy ritkán alkalmazott.

1 Számunkra a legnevezetesebbiket a római Collegia di Propaganda fide egyik ablaka fölött (Borromini) láthatjuk. Pedig az olasz művészet fejlődésében meg lett volna erre az alap. Carlo Fontananak a római S. Maria del Popoloban levő Cibo-kápolnájában (1680) ferde vágású, lefelé szélesedő ablaknyílásokkal találkozunk, sőt ez a megoldás már a Michelangelo terveire visszavezethető Sforza-kápolnában is megjelenik a római S. Maria Maggioreban (építette Giacomo della Porta vagy Tiberio Calcagni 1560-tól 1564-ig). Es Bernini a szt. Péter-templom «chatedra Pétri»-jenek csigás és hajlott formáiban is nagy hajlandóságot mulatott erre.

2 A német bárok ezt az önkényes ablakformát mégis bizonyára Borromini útján és nem közvetlenül a belga művészetből vette át, hol ez a XVII. században a «spann'sche deurkens»-nek nevezett gazdag tagozású portálékon fejlődött ki legelőször.

3 (A bécsi Schwarzspanier-templom homlokzata, melyen ilyen ablak látható, valószínűleg már a XVIII. század elején jött létre.)

4 Később az idősb Fischer von Erlach alkalmazta gyakrabban. így az Entwurf] a 5 IV. könyv 12-ik lapján, a Ceres- és Apollo-vázák mögötti épületen (a bécsi Liechtensteinkert pavillonjának eredeti terve), borromei Károly híres bécsi temploma toronypavillonjain és talán legkorábban a joggal neki tulajdonított salzburgi Orsolyakolostor temploma homlokzatán. Ez a chartouche-forma felső ablakok számára, melyeknél a dekorativ jelleget és az alattuk levő nyílásokkal szemben való alárendeltségüket kell kidomborítani, különösen alkalmas. Ilyen ablakoknak szerkezeti szempontból sem kell támaszkodniuk semmire, gyámkövekre sincs szükségük ; nem egyebek ezek, mint falba vájt ornamentumok s mint ilyenek kellemesen hatnak. Egyben rafíináltabb formái az ovális vagy kerek ablakoknak. Éppen ezért különös, hogy Hildebrandt ilyen ablakok helyett, melyek a ráckevei kastély kupolája alatt oly jól hatnak, az Alsó-Belvedere középső pavillonján a párkány által derekukban elmetszett, rendes félköríves ablakokat alkalmazott. Sem formájuk, sem pedig arányuk nem szerencsés ezeknek, befejezetlen oldalprofiljaikat kíméletlenül vágja el az alattuk elhúzódó párkány. Ellenben a göllersdoríi Schönborni kastély udvari tornyán ismét cartouche-ablakokat láthatunk. A ráckevei cartouche-ablakok fölött jelenik meg Hildebrandtnál a későbbi műveiben oly gyakori, két szélén derékszögben megtört, közepén szamárhátívű 1 A nápolyi S. Pictro-Martire homlokzatán is. A Collegio ilyen ablakát lásd 0. Pollak : Die Decken des Palazzo Falconieri in Rom. Jahrbuch des Kunsthist. Institutes. V. 1911. 124. old. 2 Pozzo munkájában (II. kötet Figura 42.) a «teatro di anticamera» mélyén is találkozunk kivételesen ezzel a motívummal. 8 Cor. Gurlitt: Geschichte des Barockstiles, des Rococo und des Klassicismus in Belgien stb. 12. old. és Dr. Joóef Dernjac : Die Wiener Kirchen des XVII. und XVIIl. Jahrhunderts. 44. old. 4 Képe Dernjac : (op. cit. 63. old.). Egy szép példája a budai szt. Anna-templom és a ferencrendiek templomának (Margit-körút) homlokzatán. 5 Joli. Bernh. Fiácher von Erlachen : Entwurff einer historischen Architektur. Wien, 1721.