Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)

Ybl Ervin: Szavojai Jenő herceg ráckevei kastélya

Bár a kastély homlokzatának pilaszterekkel való tagolása szintén megfelel az olasz bárok felfogásnak, mégis e tekintetben az Alpoktól északra nem Hildebrandt volt az újító. A Praemer által közölt paloták és kastélyok nagy részét ilyen — gyakran emeleteket összefoglaló — pilasztertagolás jellemzi, sőt talán nem tévedünk, ha az egykori augarteni császári Favorita földszintes oldalszárnyának pilaszteres homlokzatát is 1 a ráckevei kastély előzményei közé soroljuk. De míg az előbbin az egymás mellé zsúfolt pilaszterek csak szervetlenül odaillesztett díszítő elemei a külsőnek, addig a ráckevei kastélyon azok a homlokzat fölépítésének, ritmikus tagolásának nélkülözhetetlen részei. (V. ö. Dagobert Frey: Op. cit. 101-ik oldal 20-ik jegyzetét). Ezek az ion stílusú, vájolt nyakú, sima pilaszterek szerkezeti jelentőségüknek megfelelően Ráckevén még megtartották párhuzamos testüket, még nem herma-formájúak és nem borítja őket díszítés, mint Hildebrandt egyes későbbi alkotásain, így a Kinsky-palota vagy a Felső-Relvedere homlokzatán, melyeken a pilaszterek konstruktiv jellegét a dekorativ törekvések már részben feloldják. De azért a ráckevei pilaszterek sem tartják közvetlenül a párkányt. Fölöttük köröskörül az épületen párosával kis gyámkövek (konzolok) sora látható, ezeken nyugszik a párkány. Ez a kis konzolsor, épp úgy, mint a pilasztertagolás, olasz eredetű, de szintén már közkeletű volt a XVII. századbeli ausztriai építkezéseknél. Ilyenekkel találkozunk a Praemer által közölt

2 egykori vagy még most is létező paloták és kastélyok képein, így leginkább a Starhemberg- (ma osztrák kultuszminisztérium) és a Lobkowitz-palotákon, a Montecuccoli-féle kerti házon, valamint a ma is változatlanul álló petronelli kastélyon, mely utóbbi különösen alkalmas az összehasonlításra. Hildebrandt itt az Ausztriában talált motívumokat használta fel, melyeknek elődeit, illetőleg kortársait Olaszországban, így különösen Genuában (Pal. Cataldi, Pal. Giorgio Doria, Pal. Durazzo-Pallivicini) és Rómában (pl. Pal. ChigiOdescalchi,

3 Pal. Altieri) is ismerte. Az Altieri-palota (Giov. Antonio de Rossi műve 1675-től), a ráckevei kastély stílusára és egyben Hildebrandt akkori formafölfogására másként is befolyást gyakorolt. Az Altieri-palota (7. ábra) földszintjén és a Barberini-palota első emeletén (Borromini) levő ablakkeretek (8. ábra) motívumainak egybeolvasztásából hozta létre ugyanis Hildebrandt a ráckevei kastély ablakfoglalatait. (9. ábra.) Ismét az eredeti olasz példákat ügyelte meg tehát mesterünk, bár a XVII. század második feléből való osztrák építkezés, mint Praemernél láthatjuk, már Hildebrandt előtt is átvette az olasz bárok ablakkereteket. Hildebrandt azonban már ezen első ismert alkalommal is saját érzése szerint interpretálja az eltanult formákat. Míg az Altieri-palota ablakkeretein minden egyes tag megőrizte a kemény 1 Tieíze : op. cit. 354. old. a Tieíze : op. cit. 358., 362., 368. és 399. old. 3 A Chigi-Odescalchi-palotának régi Bernini-féle homlokzata, melyet Niccoló Salvi 1745-ben, sajnos, átalakított, Fischerre is hatással volt. Utóbbi ennek a homlokzatnak és talán a Falconieri-palota (Borromini) tetőfölötti építményének megfelelően oldotta meg 1700 előtt az egyébként régebbi bécsi Lobkowitz-palota öt ablakos, baluszteres és szobrokkal ékesített, attikával kiemelt középrészét. Lehet azonban, hogy Martinellinak akkor épült Liechtensteinmajorátusháza, melynek homlokzata 1697-ben készült el, is hatással volt Fischerre.