Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)

F. Takács Zoltán: Kristályfaragványok a Hopp Ferenc-Keletázsiai Művészeti Múzeumban

lek, lefelé irányuló heggyel. Ez utóbbiak fölött és minden sarok mentén mélyen bemetszett vonalak futnak végig. A vésett rajz élénken emlékeztet mindenütt a tussal dolgozó nagy kínai festők ecsetvonásaira. Ez ecsetvonások öntudatossága, nagysága és bátorsága a Ming-korszakban még jellemző sajátosság. Később kivész. E nagy korszak sajátosságai ismerhetők fel a 2. ábrán bemutatott gyönyörű ametisztfaragványon is, melyet hegyikristályfoltok tarkítanak. Az ábrázolás tárgya az örökélet hajlott, vastagtörzsű barackfája (ho-huang) alatt meghúzódó remete, 3. ábra.- Virágváza. Hegyikristály- és ametisztfaragvány. Kina. 17—18. század. 4 ábra. Illatszertartó rózsakvarcból. Kina. 17—18. százat!. aki épen a gyümölcsök egyike után nyúl. A fa törzsének lilaszíne sötétebb, az emberi alaké világosabb. Az ágazat és a levelek egyrésze, különösen a képünkön nem látható oldalon, a fehér kvarcfoltokból van kifaragva. Az emberi alak típusa nagyon régies. A levelek és a fa törzsét élénkítő forradások egyszerű stílusba átültetett zárt formája a Ming-korszakot jellemző érzésből keletkezelt. A fatörzs levágott teteje üreges és egy virágszál befogadására szolgál. A faragvány a virággal együtt, eredeti rendeltetése szerint íróasztalra való dísztárgy. Nem sokkal későbbi időből való lehet egy másik bambusztörzsalakú virágtartó, egyik oldalán vékonyabb bambuszszárral, melynek levelei a szomszéd vas13*