Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1919-1920)
Lederer Sándor: Sodoma Lukrecia-képeiről
a Kestner-féle Lukrécia-képen tiszta formaalakításra vágyott s a jelenetet egymagában ábrázolja, itt a történeti mozzanat hagyományos formájához híven — ellentétben az elbeszélő ábrázolással — az atya és férj alakjának bevonásával megragadja a drámai eset magvát. Amott: kielégítése a formaalakító vágynak, itt: elevenen mozgalmas kialakítása egy egységes cselekménynek, amely alá van vetve egy eszmének. A fiatal hősnő, aki vérző, halálos sebet ejtett magán a keble felett, halálsápadtan omlik balválla felett előrehajló atyja karjaiba, míg balfelől álló férje jobbjával megmarkolja jobbkeze csuklóját, hogy a véres tőrt kiragadja kezéből. A balválláról lesiklott átlátszó lepel pusztán láttatja testformáit, még mélyen a jobb kebel alatt is. Az alakok csaknem térdig vannak ábrázolva. BuzérvÖrös az atya köpenye, kék a férj tunica-ja, zöld a köpenye. A kép Rómában került ismét naplényre 1 , ahol Giov. Moreili (Lermolieff) megvásárolta a vele barátságban levő Edw. Habich (Cassel) számára, 1885-ben szabad kézből Hamburgba jutott Ed. E. Weber konzul gyűjteményébe s ezen gyűjtemény elárverezése alkalmával (kalal. sz. 110.) egy olasz mesterek műveiből álló budapesti magángyűjteménybe (Andrássy-út 130.) került. Diófadeszkára van festve, magassága 0 73, szélessége 0'64 m. 2 Mai állapotában a kép nélkülözi egykori viruló üdeséget és színeinek gazdagságát, mert bár átfestés nem érte, erősen megsötélült. Már eleve is sötét hangúnak lehetett tervezve azzal a célzattal, bogy a világos test hatása fokozódjék, mindazonáltal a színek elmerültek az átmeneti tónusokban, azaz elvesztették fedő erejüket, úgy hogy a sötét aláfestés crősebben áttört rajtuk, semmint azt a művész eredetileg óhajtotta. Lehet, hogy Sodorna eltérve a régi, bevált hagyományokra alapozott festési technikától, egyszer-másszor oly festékekkel kísérletezett, amelyek utóbb átalakultak, mert ily megsötétedett kép több is van tőle. :t A cselekmény előadásának megfogalmazása nem vezethető le sehonnan ; a szerkezet számára nem használta fel elődjeinek egyikét sem, a motívumokban sincs átvétel, tehát egészen eredeti. Állítsuk melléje a csaknem egykorú, a modenai Pinacotcca Iístensében őrzött, Ercole da Ferrara-nak tulajdonított, bizonyára azonban csupán egyik utánzójától eredő Lukréciát, teljes pompába öltözött, minden kapcsolatot nélkülöző három álló alakjával, amelyek mindegyike úgy viselkedik, mintha egyedül volna s állapítsuk meg, hogy az össze1 Albert Janóén: Loben u. Werke des Malers Giovannantonio Bazzi, Stutlgart, 1870, 114. 1. még mint clkatlúdottat említi. - Fénynyomata megjelent: Joli. Nöhring, Sammlung Weber, Lübeck, 1898 körül. Réznyomata: R. Dührkoopó ; Galerie Weber, I. Aus Hamburgiseben Sammlungen. Hamburg (Berlin) 1907. :í Kis madonnakép (azelőtt Leonardonak tulajdonítva) a bergamoi Lochis-képtárban. — Pielà a római Borghese-képtárban, 37. sz. a. — Egy másik egykor a brüsseli Somzéeaukción (1904). — A liolt Krisztus a milanói S. Tommaso-templomban. — A hold. Szűz születése a sienai Carminc-templom szentségkápolnájában. — Krisztus sírbatételének nagy képe a pisai székesegyházban, stb. valamennyi érettebb és kései korából. Színművészeti Múzeum évkönyvei. II. 7
