Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

F. Takács Zoltán: Hollósy Simonról

adagot örökölt ebből is. Látni lógjuk élete folyásán, látható művészi fejlődésén is, hogy a dolgok szabad menetének, a természetes energia rendszeres működésének tiszteletben tartása mennyire fontos maradi mindig az ő szemében. Hollósy Simon elődjei nem voltak egyszerű szürke emberek. Családi fészkük a magyarországi örmények fővárosában, Szamosujvárt volt. Eredeti nevük Korbuly — a latin corvus oláhos átalakítása. (Tudnivaló, hogy a honfitársainkká vált Örmények Moldvából költöztek át Erdélybe.) A Hollósy nevet 1848-ban vette fel a művész atyja, kit szintén Simonnak hivtak. A nagyapa, Korbuly Karácson, nyugtalan vérű, kalandos hajlamú ember volt. kiben valósággal tombolt az életkedv. Egyéniségéről igen megnyerő képet ad gróf Teleki Sándor ezredes, szabadságharcunk egyik legrokonszenvesebb alakja, ((Utazás a Kisszamostól a Nagyszainosig» című, meleg közvetlenséggel irott visszaemlékezésében. «Apám gazdaságában szenvedéllyel foglalkozott az állattenyésztéssel. Lovai, juhai kitűnőek voltak: gulyája még ekkor Erdélyben az egyedüli: az állattárlaton a sármási szarvasmarha nem versenyezhetett díjra, oklevéllel volt elismerve fölénye. Állattenyésztés mellett marbakereskedést is folytatott, vásárokra járt, szedte az ökröket, teheneket s kihízlalva hajtatta Nagy-Kátára, Pestre, Bécsbe s gyakran maga is kisérte a séríí falkát: gondviselői mindig örmények voltak. De jól emlékszem Dájbukát Kajetánra s Korbuly Karáesonra ! Mennyi sok jó órát szereztek ezek nekem, gyermeknek. Kajetan bácsi zömök, törpe, vastag alak, kurta lábakkal, izmos szőrös kezekkel, kidomborult mellel, széles vállakkal, valóságos ember-pecek. Karácson bácsi hosszéi, vékony, száraz ember, beesett mellel, hosszúra hagyott hajjal, vastag, egybenőtt szemöldökkel, nyirolt szakállal, képmása a bolygó zsidónak. Soha nem jöttek be kúriánkba anélkül, hogy nekem valamit ne hoztak volna: pogácsái, gyümölcsöt, ostort, játékszert, szóval mindenféle vásárfiát. Ha kimentünk a hodájba megnézni vagy sózni a jószágot, titkolózva loptak valamit a markomba, ha egyebet nem : egy darab málét : a gyermek mindig éhes s milyen jól esik a tiltott gyümölcs, ha mindjárt csak kukorica-kenyér is. Ha megszökhettem szem elől, bementem a pajtába, kikötöttem valamelyikőjöknek a lovát s szőrén vágtattam rajta a gyepen, hegyre föl, lejtőn le : ha észrevettek a [iám nevelőm s dorgálni kezdtek vásottságomért, ők interveniáltak s megvolt a pardon. Nem volt nekem több olyan két emberem, mint Kajetan és Karácson bácsi ! Apám folyvást beszélt örményül, engem is oktatott Karácson bácsi s tán sokra vittem volna, de kiütött a nagy kolera s beköltöztünk Kolozsvárra.)) Korbuly Karácson fia, Simon a 40-es évek elején költözöll Máramarosszigetre, hol divatüzletet nyitott s szép vagyont szerzett, Háza, melyben annak idején virágzó üzlete is volt, Máramarossziget főterén áll ma is. A biztos alapon álló, tehetős kisvárosi polgár igényeinek megfelelő hajlék típusa ez az épület Puritán ízlésre valló belsejéről egy festmény is készült, A gazda két művész fia.