Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

F. Takács Zoltán: Hollósy Simonról

József és Simon készítették, de nem azzal a céllal, hogy egyszerű intérieur! fessenek. Azt a pillanatot ábrázolja a kép, melyben a ház ura karosszékében összeroskadva kileheli lelkét. A sarokban zongora. Mellette a legidősebb fiú — István — játszik. Atyja utolsó kívánságát teljesíti. Id. Hollósy Simon 1879-ben hall meg. Eletének utolsó éveit nyugalomban töltötte. 1872 májusában nagy tűzvész pusztított Máramarosszigeten, mely erősen megrongálta házát s áldozatul követelte üzletét is. Ez azután nem is nyílt meg többé. Atyja, az öreg Korbuly Karácson sokáig élt fiánál, de mikor halála közeledtét érezte, visszatért szülőföldjére, Szamosujvárra. A szomorú családi esemény fiatalos művészi ábrázolása, mely most Hollósy Simon unokaöccsének, dr. Csiky Aladárnak tulajdonában van, sokat mond és a tiszta igazságot tartalmazza. A Ilollósy-ház nemesen érző, sőt nagyon is érzékeny lelkű emberek otthona volt. Az apa életét távolról sem merítette ki az üzlet ; az anyáét, kit leánynevén Mály Annának hivtak, ép oly kevéssé a háztarfás. Híresek voltak mindketten határtalan jószívűségükről. A szegények rendes hivatalos vendégei voltak a háznak. Az öreg Hollósy jó embereinek szeméből szokta kiolvasni, mire volt szükségük és ha tehette, azonnal segített rajtuk. Fiai elbeszélése szerint spekulativ hajlamú, magábamélyedő ember volt, kit gyakran — még evésközben is — annyira lefoglaltak gondolatai, hogy nem lehetett szavát venni. Ismert volt azonban a Hollósy-ház egyébről is. 1848-ban ott fartolták összejöveteleiket a hazafiak. Ott beszélték meg terveiket ; ott volt szervezkedésük központja. Id. Hollósy Simon és testvére, Korbuly Zénó főtoborzók voltak Máramarosban. Mikor a híres Lenkey század Galíciából hazaszökött, a hős fiuk egyrésze Hollósyéknál szállt meg. A Hollósy-család tehát mint látjuk — csupa eleven eszű, lendületes, temperamentumos emberből állott, Simon gyermekeinek volt mit örökölni. Anyai részről sem szenvedtek rövidséget. Egyik nagybátyjukról, Mály Mihályról, még azt is tudjuk, hogy nagyon tehetséges rajzoló volt s ezért Bécsbe küldték, a hadmérnöki iskolába. Mérnökkari lábornokságig vitte. () lett Lombárdia hadmérnöki felügyelője. Az ő tervei szerint építették újra Verona erősségeit. ( Csodálatos lett volna ezek után valóban, ha a máramarosszigeti otthon szelleme nem felelt volna meg a hagyományoknak és az itt született gyermekekből hiányzott volna a nemes terheltség. Tudjuk is, hogy neveltetésük gondos volt, Zenére és rajzra is taníttatták őket, s mindenek fölölt nemes demokratikus érzést oltottak beléjük. Kérdjük : vájjon nem itt keresendő-e Hollósy Simon csupaérzés-művészetének alapja? A leendő művész az elemi iskolákon kívül négy gimnáziumi osztályt végzett szülővárosában. Az utóbbiakat a piaristáknál járta. Az iskolai tantárgyak nem keltettek benne különösebb érdeklődést, Épen, hogy átjutott egyik osztályból a másikba. Fiatal lelkének fejlődésére nagyobb hatást gyakorolt a zeneés rajztanulás, bár az utóbbi, a kor igényeinek megfelelően, bizony kezdetleges 20*