Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Hekler Antal: Görög férfitorzó a Szépművészeti Múzeumban

gyökérszálai mennyire nyúlnak vissza a IV. század művészetéhe, úgy a síremlé­kek révén kapjuk meg a leghitelesebb választ. A tanulság, melyet e kérdésben szobrunk nyújt, csak akkor lesz igazán értékes, ha sikerül fejlődéstörténeti helyéi lehelő pontossággal megállapítani. Torzónk anyaga a mélyebb, ú. n. fehér rétegből való pentelikoni már­vány. Magassága = T6i"> m. l'VIülelél, melyen itt-ott apró csillámok ülnek át, meleg, vöröses, aranybarna vasoxidhártya lakarja. Bár a fej, a jobb kar leg­nagyobb része s a két lábfej a rájuk boruló köpeny szegélyével együtt letörött, hiányzik, az összbenyomás mégis oly megragadón egységes, hogy a szemlélő a meglévő kedvééri szívesen feledi a hiányzó részeket. A sérülések, melyeket a bal kéz ujjai s a köpeny redői szenvedtek, jelentéktelenek; csak a bal alsó kar tövé­ben hasadt le a szövetnek egy nagyobb darabja. Keresetlen egyszerűséggel, nyugodtan álló, erőteljes, javakorában levő férfi­alakot látunk. Testének súlya a jobb lábon nyugszik, a bal pedig térdben meg­hajlítva s kissé oldalt és hátrahúzva pihen. Súlyos, nehéz szövetű köpenyt visel, melyei csaknem a mell magasságáig felhúzva alsó teste köré csavart : a köpeny fennmaradó végét a bálon ál vonva bal vállára vetette, felső szélét pedig több­szörösen, csomósán megcsavarva visszatürte. A bal vállon leomló szövetfölösleg rövidebi), festőién széteső szárnyát a bal kéz összemarkolja, a külső szárny pedig a könyökben behajlított kart kézfőig eltakarva a bal láb mentén öblösen egymásra boruló, széles, lépcsős esésű redőkben hull alá. A jobb kar a meg­lévő csonk tanúsága szeriül a törzs mentén csüngött le s valószínűleg — a delphi-i filozófus szobornak 1 megfelelőleg — kissé oldali és előre nyúlt. A fej. mint a baloldali mozgató nyakizom duzzadása mulatja, fordulatával a jobb kar mozdulatai követte. A szabadon maradi mell, jobb váll és bal kéz telítve van­nak egyéni elemekkel, a minthogy az egész, csípő aluli feltűnően széles, elhí­zásra hajló testalkat is egyéni ábrázolásra vall. A mell formáiból hiányzik min­den athlelikai vonás, a fiatal test acélos feszültsége. A mellizmok petyhüdten, húsosán megereszkedtek, a váll idomai is teltek, gömbölyűek. A felső lest egész nyugtalan felületélete lelve van valószerű megfigyelésekkel. Jellemző kis részlet, hogy a jobb hónalj alall a megtorlódó hús néhány apró ráncol vet. A balkéz alakításmódjában is ennek az egyéni testalkatnak minden formát meghatározó belső, szerves logikáját érezzük. A széles kézfej s a zömök ujjak, melyeken a csontszerkezei szavát az elborító húspárna erősen letompítja, szükségszerű következményei a többi testformáknak, melyek ezekéi meghatározzák, akárcsak a fák neme a levelekel és virágokat. Torzónk alkotója megfigyelőképességének és bámulatosan gazdag forma­ismeretének legragyogóbb bizonyságát a köpeny ábrázolásával szolgállal la. Erre pazarolta minden gondjai, odaadó elmélyedéséi és tudásai. Kivételes, az átlag­termelést messze meghaladó képességei ill honlakoznak ki teljes fényességük­L. Hekler : Görög és római arcképszobrászat 58. t.

Next

/
Thumbnails
Contents