Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)
Hekler Antal: Görög férfitorzó a Szépművészeti Múzeumban
ben. Itt érezzük a legjobban, niikénl kapóit a görög szobrászatnak egy. a százados gyakorlat állal közkincscsé lett motívuma a művész temperamentumában újjászületve új fényi és új tartalmat. Mini a görög művészek legtöbbje és legjobbjai, kiknek lelkében, mini hegyek fenekén a kineses érc, világított a tradíció széni tisztelete, szobrunk alkotója sem a merész feltalálásban, a választolt motívum meglepő újszerűségében kei-este a siker titkát, hanem hivő lélekkel belekapcsolódva a múltba, a testtagokat és a köpenyl úgy rendezte el, ahogyan azt nagyok és kicsinyek portraitszobrokon és síremlékeken egyaránt féllékenység nélkül mái- előlié számtalanszor alkalmazták. Ez emlékek sora mindenkit meggyőzhet róla, hogy az eredetiség varázsának a kulcsa nem a föltalálás, az újítás erőszakolásában, hanem adoti formák önálló művészi ál érzésében és megértetésében rejlik, ami által a műhelyből műhelybe vándorló, kézről-kézre járó szobrászi typusok mindannyiszor megifjodott erővel új életre kelnek. Az egyéniség súlya és jelentősége ebben az átalakító munkában a kor általános törekvésein belül természetesen nagyon különböző és hiányos anyagismeretünk mellel I gyakran csak nehezen állapítható meg. Hiszen a görög művészet fénykorában a kor termékenyítő ihlete még a vezető szerepre nem hivatott egyéniségeknek is szárnyakat adott s azokat hihetetlen magasságokba emelte. Ezl igazolja a velanidezzai torzó is, melynek alkotója aligha voll az. irodalmilag ismert nagy szobrászok vala melyike. Úgy látszik, őt is, mini annyi más kortársát, a ruhás emberi lesl ábrázolásának problémája foglalkoztatta első sorban, az a probléma, melynek megoldásai a IV. század művészete a Phidias-iskola valószerűtlen túlzásaival szemben egészen új alapokra fektette. Az Athéna-Nike templom domborműves márványkorlátjának, a római és a madridi menádreliefeknek 1 idegesen gazdag és csapongó formanyelvében a művészi dekorativ fantázia merész önkénye a ruha ("málló formai életének jogát szinte teljesen megtagadta. A redők ill szövetszerűtlen, de dekorál ive rendkívül hatásos vonalértékek, melyek, mini futamok a főmelódiát kísérik a lesl formáit, azt keretezik, lezárják és kifejező erőben fokozzák. Ezt az izgatott felfogást, melyben az. emberi lesl ábrázolása a ruhát, mini draperiaproblémál úgyszólván teljes felszívással fenyegette, a l\. század eise» felében általános meghiggadás, nyugodtabb, józanabb természetszemlélet váltotta fel. melynek nyomán a ruha renaissance-a sem maradhatott el. Eleinte olyan komoly és egyszerű megoldásokhoz vezetet I. a mim") a római Palazzo Doria női szobrában 2 áll előliünk, melyen a ruha, mini nehéz, nagy felületekre szakadó 1 V. ö. Winter-: Kunstgeschichte in Bildern. 2. Aull. 286, 1 — 5: 50. Berk Winckelmannsprogramm T. [I—III. ; Hei big : Führer 3. Aull. No. 94G, 1521 : Bulletino comunale III (1875J T. XII. 2: Phot. Einzelaufnalunen 1683—1686. A ruhaábrázolás fejlődéséről a VI. és V. században 1. Noack: Das Gewandprohlem in der griechischen Kunst, Nene Jahrbücher für das klassische Altertum 1909. - Brunn-Bruckmann : Denkmäler griech. und vom. Skulptur T. 638,9 (Hekler) ; Arch. Anz. 1915 Sp. 282. (Ameluug):
