Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Meller Simon: Leonardo da Vinci lovasábrázolásai és a Szépművészeti Múzeum bronzlovasa

gödi lélekkel dolgozhassák. A fogalmazvány utolsó mondata csak úgy érthető, hogy a munkával eltöltött 56 hónap alatt mindössze 50 aranyal kapott, noha hal személyről kellett gondoskodnia. Ebből könnyen ki lehet számítani, hogy a nagy modellre való megbízási 148-l-ben vagy legkésőbb 1 185-ben kapta. Ha meggondoljuk, hogy a művésznek a megbízatás «doit mindeneseire többékevésbé részletezeti rajzokat vagy kisméretű modelleket kellett bemutatnia, amelyek közül a herceg a legmegfelelőbbet kiválasztotta, úgy világos, hogy az eszmével való foglalkozás kezdete még korábbi időpontra esik. Ezzel azonban már 1183-ba jutunk, milánói tartózkodásának első évébe. A Sforza-emlék kezdetei az írott kútfők alapján lehal a következőkép állapíthatók meg: Röviddel Milánóba való érkezte után, 1483 elején Leonardo ismert beadványában a régóta tervezett Sforza-emlék elkészítésére ajánlkozik, s ugyanakkor meg is kezdi a tervezgetést papíron. A megmaradt vázlatok nagy számából s szembetűnő fejlődéséitől ezen stádium hosszabb tartamára következtethetünk ; a futólagos vázlatokat bizonyain részletesebb rajzok s kisméretű plasztikai modellek követték ; míg végre a következő évben vagy legkésőbb 1485-ben Leonardo megkapta a nagy modell elkészítésére a megbízást, Hat főből álló személyzetet tartva dolgozott több mini négy évig a nagy modellen, de a hercegi pénztár fizetései szünetelvén, kénytelen voll a munkál egy időre abbanhagyni s egyéb kisebb munkákkal keresni meg kenyerét. A herceg, akii Leonardo anyagi viszonyai felől úgy látszik tévesen informáltak, megharagszik a munka abbanhagyásáérl s 1 IS'.) közepén már más mestereket keres. Leonardo valószínűleg értesüli a Lorenzo Medicihez intézett levél tartalmáról, mentegeti magái, kényszerhelyzetére hivatkozik s a munka folytatását ígéri. A félreértések eloszlatása után 1490 április 23-án újra hozzáfog nagy művéhez. Három év múlva a ló nagy agyagmodellje már annyira haladt, hogy általános bámulat tárgya s a költők himnuszokat zengenek róla. 1498 előtt, amint az. Era Luca Pacioli «Divina Proportionen c. könyvének előszavából kitetszik, a lovasszobor mintája teljesen készen állott. De öntésre nem kerüli a sor. 1499-ben Leonardo hátat fordít Milánónak s Lodovicónak ugyanazon évben bekövetkezel! bukása ulán a modell tizenhat év munkája csakhamar teljesen elpusztul. II. Az elpusztult nagy Sforza-modellnek sem rajzolt vagy metszett mását, sem részletes leírásai nem ismerjük. Era Luca Pacioli csak az óriási méretekről közöl pontos adafokal; Paulus Jovius a ló «habit

us vehementer incitatus et anhelans))-át említi ; a lobbi kútfő nem nyújt egyebet dicsérő általánosságoknál. Ellenben a művésznek számos olyan vázlata maradt ránk — a legtöbbjei YVindsorban őrizik , melyek a lovasszobor problémájának különféle megoldásával kísérleteznek. Ezek valamennyien csupán dispositio*vázlaloknak tekinthetők,