Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Meller Simon: Leonardo da Vinci lovasábrázolásai és a Szépművészeti Múzeum bronzlovasa

nagyol)!) részlel tanulmányokat, melyek már a nagy modellen való munka közbén készültek volna s amelyekből arra visszakövetkeztethetnénk, aminők például az ((Utolsó vacsorái) aposloltanulmányai vagy az « Anghiari ül közel » harcos fejei, — ez utóbbiak a Szépművészeti Múzeumban, eddig biztonsággal fel nem ismerlek, noha számos lótanulmánya közöli ilyenek is rejtőznek. A kútfők tanúsága szerint az előkészítő vázlatok mind 1483-ban és 1484-ben keletkeztek ; felfogásának a következő tizenöt évben való továbbfejlődéséről tehát felvilágosítást egyáltalán nem nyújthatnak. Ennélfogva meg kell elégednünk egyelőre azzal, ha a művészi gondolatnak az. első két év folyamán való kialakulásét tisztázni tudjuk. Azonban ez. a feladat sem könnyű. Leonardo élete folyamán még egyszer mint törtpheti adatokból megállapítható, 1506 és 1512 között foglalkozolI egy lovasszobor eszméjével s (lián Giacomo Trivulzio síremlékéhez készült sajátkezű költségvetése

1 világol vet e terv minden részletére. A lovasszoborvá/.latoknál lehal mindenekelőtt az állapítandó meg, hogy melyek tartoznak a Sforza- s melyek a Trivulzio-szoborhoz. ? A vázlatok e szétválasztását először .1. I*. Richter

2 kísérelte meg. amenynyiben legalább egy lapnál (2. ábra) nem tartja lehetetlennek, hogy ez a Trivulzio-emlékre vonat kőzik. Óvatos kijelentéséf arra alapítja, hogy a vázlat és az említett költségvetés adatai egybevágnak ; de ez az. egyezés valóságban nincs is meg s majd látni fogjuk, hogy a rajz kétségtelenül a Sforza-emlékhez készü ll. Müller-Walde volt az első, aki a vázlatok e szélválasztásával behatóbban foglalkozott," Sok értékes anyagot tartalmazó értekezéseiben az írott kútfőkön kívül a rajzok technikájával is foglalkozik, hogy abból azok keletkezési idejét megállapíthassa ; ugyané célból a formák fejlettségi fokát is figyelembe veszi s összehasonlításul az «Anghiari ütközet»-hez készüli tanulmányokat is kutatásai körébe vonja. Módszere helyes, csakhogy többnyire tévesen alkalmazza. Ha késői rajztechnikát állapít meg, ítélete gyakran önkényes és indokolatlan, s a formák, melyeket a csatakép formáinál fejlettebbeknek tart, kivétel nélkül primitívebbek azoknál. így azután arra a már eleve valószínűilen eredményre jut, hogy a vázlatok nagy többsége a Tri v ul zio-e m lékhez tartozik. Feltevéseit nem is fogadta el senki. Müntz'

4 és Seidlitz '"' az összes vázlatokat a Sforza-emlékre vonatkoztatják s a Trivulzio-szoborral egyetlen rajzot sem tudnak kapcsolatba hozni. Malaguzzi-Valeri

6 egészen új alapon próbálja a kérdést megoldani. Azt 1 Richter II. No 725. '

2 Itt. ni. II. 6, 1. :i Jahrbuch d. k. Preuss. Kunstsamml. 1897. 92. 1. és 1899. 81; 1. 4 Müntz, Eugene: Leonard de Vinci. Paris, 1899. 143. 1. 5 Seidlitz I. 177. 1. r

' Malaguzzi-Valeri : La Corte di Lodovico il Moro, II. Milano, 1915, 446. 1.