Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)
Meller Simon: Leonardo da Vinci lovasábrázolásai és a Szépművészeti Múzeum bronzlovasa
lenné válik az Anonimo Gaddiano (és az ö nyomán Vasári) állílása, hogy Lorenzo Medici megbízásából egy lantol vili volna Milánó hercegének; mert mint hivatalos követnek, aligha lett volna szüksége ilyetén írásbeli beadványra, s ha mégis, akkor semmiesetre sem fogalmazta volna azt a teljesen ismeretlen kérelmező hangnemében. 1 E beadványban 2 tudvalevőleg elsősorban hadimérnöknek ajánlkozik, majd azt mondja, hogymint építész, mini szobrász (márványban, bronzban vagy agyagban) és mint festő) bárkivel felveszi a versenyt, végül Francesco Sforza régóta tervezeti bronz lovasszobrának elkészítésére kínálkozik. A levelel sokan félreértették; hogy a bronzlovasl utoljára említi, nem jelenti azt, mintha mellékesnek tartaná; ép ellenkezőleg, ha a levelet elfogulatlanul olvassuk végig, úgy tetszik, hogy minden egyéb csak eloszt) és kifogás, s a beadvány egyesegyedül a lovasszobor kedvééri Íródott. Az utolsó pont bevezető szavai: Ancora si poîrà dare opera al cavallo di bronzo - - csakugyan azl a látszatot akarják kelleni, mintha valami mellékes, magától értetődő dologról volna szó, s céljukat el is érték, meri még tudós kutatókat is megtévesztettek, azonban a levél hangja, mely eddig teljesen nyugodt és hideg voll, ill hirtelen emelkedik, s fojtott pátoszán át az író belső felindulásai érezzük: che sara gloria immortale e eterno onore della feliee memoria del signore vostro padre e delà inelyta casa Sforzesca. Verroechio nagyszerű feladatának hatása alall állott Leonardo, mikor Milánóba került. Flórencben még tállá egykori mestere megoldásai s a kortársak között bizonyára legjobban érezte annak hiányait. Művészi erejének tudatában mennyire csábíthatta öt egy hasonló, még nagyobbszabású feladni lehetősége, a « gloria immortale e eterno onore» varázsa ! Ezen beadvány után, mely 14N3 elejére keltezhető, hal teljes évig semmi hír az eredményről. 14cS ( .l július 22-én Pietro Alemanni, Lorenzo Medici milánói követe, Lodovico il Moro megbízásából a következő levelet intézi urához: U signor Lodovico è in animo di fare una degna sepoltura al padre el di giá ha ordinale che Leonardo da Vinci ne facci il modello: cioé uno grandissimo cavallo di bronzo suvi il duca Francesco arniato ; et perché 1 Müller-Walde a Beiträge zur Kenntniss des Leonardo da Vinci I. (Jahrbuch der kgl. Preuss. Kunstsammlungen ls!)7. tun. 1.) című értekezésében rendkívül valószínűnek tartja, hogy Leonardo e levelet még Flórencben írta s onnét juttatta el Lodovico Slbrzához. Ë feltevést azonban a levél több kitétele megcáfolja. A bevezető mondatnak : «Auendo uisto c considerate oramai a sufíícientia le prove di lulii quelli che ói reputano maeótri c conipositori di instrumenti bellici et ehe la invenlione di opc'ratíoiie di Hol ti instruincnti non sono niente aliène dal commune use» csnk úgy van értelme, ha azl nem az általánosságra, hanem a herceg milánói hadiszergyártóira vonatkoztatjuk, s így működésüket Leonardónak már a helyszínén kelleti voll látnia. Még határozottabb azonban ;i levél zárómondata: «uni offre paralissimo ;i farne esperimento in parce voátro.y> Ez a kitét(d világosan mutatja, hogy a levél írója nem a távoli Flórencben, hanem mái 1 magában a városban tartózkodik. - /. /'. Richter : The Lilterary Works of Leonardo daVinci, London 1883, It. Nr. 1340,
