Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Hoffmann Edith: Cseh miniatűrök a Szépművészeti Múzeumban

dósán fóliázott, kedves madarakat, melyeknek mindenike persze akkora, mini egy IVmak a harmada. A Iáknak ugyanolyan csillagos leveleik vannak, mint a hohenfurthi sorozat képein, de meri nem sematikusan vannak egy sÖtél gömbre rábiggyésztve, hanem az emáusi puhább fakoronákba beleiéve, egészen máskép hatnak. A koronák —4 nagyobb csomóba fogva, ugyanannyiszor világosodva és sötétedve, színes, élő részei a tájnak. Ilyenféle fákat találunk 1392 -1393 körül Melchior Broederlam dijoni oltárképén is.

1 Ugyanezeket a csillagos fákat egyéb fák mellett megtaláljuk a Vencel király számára készüli kéziratokban is, de itt uyersebb és gondatlanabb kivitelben már több fái is találunk együtt, amelyek sok csavart törzsükkel süni bokor benyomásai kellik. A földet ínég mindig csak mint sziklás kőalapot tudják elképzelni, de már nem keményen és határozóit sziklaformában, hanem valami különös rózsaszínnel lágyan odakenten. Az antwerpeni Plantin Morelus Múzeum Vencel számára írt bibliájában az 110*2. évből, már egei kapunk az ornamentikái hátterek helyeit. Sötét háttér előtt játszik a jelenet: éjjel van. Igazi kedves, ismerős, füves földnek érezzük a földel a mi miniatűrünkön, melynek 'művésze Föltétlenül erős érintkezésben állt a wittingaui mesterrel, de jóval lialalabb nála. Ez a miniatűr is az 1 120 körüli években keletkezett, A sziklák eltűntek, helyelle barátságos, virágos dombon játszik a jelenet. Mögötte mély kék ég van. melyei finom fehér felhők élénkítenek, a will ingani mesterrel szemben már igen jelentékeny haladás. A fák karcsúak és gazdagon elágazók. Kél féle fa van, csillagos és leveles. A csillagos még szabadabb, még festőibb, mini a wittingaui mesternél, a levelek vagy egészen elmosódlak, lágy festékfoltok, melyek csak gazdagon árnyalt zöld tömegei mulatnak, vagy pedig nagy formájúak, sok színben elágazók s a lombkorona hátsóbb részeiben sölélen válnak el a háttértől. A levelek persze még mindig frontálisan állnak, de hiszen ez általános jegye a kornak.

2 A fűszálak ugyan még mindig sematikusan hajlanak ide-oda, de nia]" nem külön csomókba szedve, hanem egyenletesen elosztva a földön. Az egész tájkép a wittingaui mester eredményein épíl tovább. A karlsruhei Hol- und LandesbibJiofhekban őriznek egy Konslancból eredő könyvet, a Jeronimianum Johannes Andreáéi, kb. 1 114—18-ból, mely a tájképben nagyon rokon a mi miniatürünkkal, nevezetesen a fák majdnem ugyanazok/' Tájkép dolgában egész bizonyos, hogy a bodenseei terület cseh hálás alatt áll. 1 Nincs igaza K. Ábrahámnak, amikor az Burger által hangsúlyozott északfrancia hatásokat teljesen tagadja. Igaz. hogy Broederlam és a wittingaui mester között fönnálló iskola összefüggésről beszélni tényleg nem eléggé megalapozott, dolog. (E. Abraham Uber die Uiiellen des Stils in der Nürnberger Malerei um 1 lud. Repertórium für Kunstwissenschall. 1915 Burger. Id. m. p. 136, 2 V. W'aller

'átejti : Ine Raumdarstellung in der oberdeutschen und "niederländischen Tafelmalerei der ersten Hälfte des XV. Jahrhunderts. Strassbnrg 1909. p. "23. :! Közölve : H. Brandt. Die Anfänge der deutsehen Landschaftsmalerei im XIV. und XV. Jahrhundert, Strassbnrg. 1912. Taf. IV. Abb. 9.