Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Lederer Sándor: A Szépművészeti Múzeum firenzei trecento-képei

iiól. Reális erejűek a lejek, a lelkiélet kifejezése pedig biztos és határozott holott a mi Madonnaképünkön inkább tapogatózó. Ott, ahol az ölelkező anya és gyermeke tekintetének találkoznia kellene: ez a kölcsönhatás csak szándékolt, de nincs elérve. Ha egybevetjük Orcagna kezeinek niozdulatmotivumait, azt táljuk, bogy azok biztosak és megokoltak. Az Or san Michèle Madonnájának szépen egyensúlyzott jobbja valóban pal hetik us kézmozdulat. Viszont naivnak látszik képünk közepén a Madonna oltalmazásra emeli szépformájú jobbja, amely azonfelül hiányosan fonódik össze a kompozícióval. Orcagna impulzív angyalai az alak kiképzése és a mozdulat és kifejezés dolgában messze felülmúlják a Madonnakép gyengéd kedvességű s behízelgő szépségű angyalait. Az utóbbin az angyalok térdelése fogyatékosan jut kifejezésre, amit ruhájuk sematikus redőzete némileg palástol. Még a ruhák alakítása is gyökeresen eltérő. ( Ircagna a valóság erős meg" érzésével úgy formálja, hogy a lepel követi a lest alakját és mozdulatait. Madonnaképünkön az angyalok ruhája rég megszokott, szerény, csak a legszükségesebbre szorítkozik és bátortalanul pedzi a festői kiképzést. Ezzel szemben a Slrozzi-ollárképen szinte a szobor súlyos erejét érezzük szent Péter és Pál öltözeiének feszült formáin, a redők zegzugos gazdagságán, amely itt nagyszabásúvá fokozódik, mintha külön hangsúlyt vetett volna rá a mester. Ha mindezt figyelembe vesszük, kitűnik, hogy szellemi tail alom, érzés és stílus dolgában merőn külömböző alkotásokkal van dolgunk s egyenes! leheletlen mind a keltőt egy és ugyanazon mesternek tulajdonítani. Az efajta külömbségek meggátolják azt az ingatag retrospektiv fellevési is, hogy Madonnánkban Orcagna egy koraibb művét lássuk : a katalógus ugyanis azl véli, hogy a kép 135*2 körül, tehát két évvel a Strozzi-oltárkép megrendelése előli készült. Mert a Strozzi-oltárkép szellemi fölénye, plasztikai világossága és tektonikus stílusának kifejező ereje, tekintet lel a trecento stílusának szigorú következetességére, kizárja annak a lehetőségéi, hogy az. a tektonikus, a síkot és a színgazdagságai hangsúlyozó, nyugodalmas Madonnakép tahin Orcagna munkálkodásának koraibb szakából való volna. S arra kényszerű minket, hogy egyáltalán eltekintsünk az ő szerzőségétől, Az a festő, akinek teljes joggal véljük tulajdoníthatni a mi trónoló Madonnánkat: Bernardo Daddi, aki Gaetano Milanesi irattárakból merített adatainak s az azokból levont következteléseinek köszöni, hogy a feledés homályából újra ('detre kell. «Deila távola di nostra Donna ne! tabernacolo di Or San Michèle» a címe a tanulmánynak,

1 amely felderíti és méltatja e mester jelentőségét. 134Ő- 47-ben kell fizetési okiratokból, amelyek egy Bernardo Daddi által a Gompagnia részére készített Madonnaképről szidnak, arra következtet Milanesi, hogy az Or San Michèle Inbernakulumában mosl is oil látható kegykép e festő kezeműve. Okiratokból merített életrajzi adatok alapján helyreigazítja Vasári 1 Gaetano Milanesi: Le vite di Giorgio Vasari. 1. 459—469.