Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)
Lederer Sándor: A Szépművészeti Múzeum firenzei trecento-képei
cbronologiai tévedését, bebizonyítja, hogy a Vasari által alig méltatott Bernardo Daddi 1 nem lehetett Spinello Areiinp tanítványa, fordítva inkább állhatna a dolog. Helyesen felismerte, hogy az a festő, aki a bárom, Crôwe és Cavalcaselle ~ által felsorolt, 1328—1332 1318 évszámokkal datált táblaképeket festette s magát azokon. Bernardo de Florentia-nak mondja, nem azonosítható Nardo (tulajdonképpen. Leonardo) di Cione-vél, Orcagna testvérével. S felállította a tézist, amely szerint ez a Bernardus de Florentia nemcsak az Anonymus Magliabecchianus lajstromában említett Bernardóval azonos, aki sokat feslett Firenzében s másutt is, hanem azonos a Vasari Bernardo Daddi-jával is. Azt, hogy így négyszeres vonatkozás állana fenn a Bernardus-oeuvre, az Anonymus Magliábecchianüs Bernardójának művei, a Vasari-féle Bernardo Daddi s az Or San Michèle Madonnája közt, a művészeti kritika a maga egészében el nem fogadta, s nem hagyta ellentmondás nélkül sem. 3 E kérdésekben nem is sikerüli ezideig a vélemények egyenetlenségét eloszlatni. Nevezetesen vannak, akik ma is híven Bernardo Daddi és Bernardus de Florentia 4 főképp Carl Erey által tagadott azonosságának, azonkívül az Or San Michèle kegyképe szerzőségének kérdése körül tagadhal tanul még bő alkalom nyílik az érdemek szerzéséreám az ily módon felkelteti érdeklődésnek az leli az eredménye, hogy Bernardo Daddi, akitől Vasári*, bár termékeny leslőnek mondja, még sem nevez meg egyéb művet, mini a Saida Crocenak S. Lorenzo e S. Stefano kápolnája freskói! és a már alig felismerhető, firenzei városi kapukra testeit falképeket, most már biztos igényi tarthat néhány táblaképre is. Es a Crowe és Cavalcaselle, Schmarsow, \ enturi, Suida, Siren és F. M, Perkinstől eredő allri1 Ibid: Jaeopo Gasentino ételrajzában, I. (>7:'>. 1. - Crowe und Cavalcaselle : Geschichte der italienischen Malerei. Deutsche Ausgabe. 1-869. II. 177. 1. :i V. (L Georg Graf Vitzthum : Bernardo Daddi. Leipzig, 1903., ahol az első fejezetben össze vannak állítva az ellentéles nézetek, amint azok Milanesi megállapításai óla negyedszázad alall kialakultak. 4 CarLFrey : Die Loggia dei Lanzi. 1885, 57., (il. 1. és II codice Mag-liabecchiano, 1892. 24S.. -241). 1. 5 E mű szerzője Crowe és Cavalcaselle szerint (német kiadás, II. 22b. ÍJ sokkal inkább lehetne Lorenzo .Monaco, mint a Vasari által említett Ugolino da Siena. Passerini szerint, egy lizelési okirat alapján fCutiosità slorico artistiche florentine 1886) Orcagna. Stílus-kritika alapján követi őt Aug. Schmarsow (Festschrift zu Ehren des kunsthist. Instituts in Florenz; Leipzig, ls ( .)7. 165—166. 1.), Paul Schubring (Jahrbuch der preuss. Kunstsammlungen XXI. Ï901; 163. Li. Ad. Venturi iStoria dell' arte italiana 1907. V. 521. és 77(1. 1.) és G. Oarotti iStoria dell' Arte. 1913. I.I. 91?. !•>• G. Milanesi szerint (Vasari. Sansoni Ls7N. 1. 459 464.) szintén egy lizelési okirat alapján Bernardo Daddi. Thode szerint (Repert. tűr Kunstwissenschaft XI. ISSN. 15. 1.) Bernardo Daddi. de Lorenzo Monaco átfestette. Milanesi! követi stíluskritika alapján Georg (irat Vitzthum (Bern. Daddi. Leipzig, P.I03 . 29—35. Li és W. Saida (Florentinische Maler um die Mille des XIV. Jahrhunderts. 1905. 15. Li.
