Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

F. Takács Zoltán: Hollósy Simonról

szak rapszodikus, de megfeszített művészi erőkifejtésének egy igen tonlos eredménye;. Kiset)]) szerepet játszik Hollósy régibb festményei közi egy másik korcsmai jelenetet ábrázoló báromalakos kompozíció : «A jó bor.» Egy parasztlegény és egy magyar baka hallgatja a bosszú asztal mellett ülve egy ezigányfiú hegedűjének hangját. Előttük vörös bor. A legény a poháron tartja kezét, A kisméretű olajfestmény Hollósy Simonnak több szempontból nagyon jellemző alkotása. Kompozíciója igen egyszerű. Alakjai közvetlenül az életből valók. Valami Ilollósytól meglehetősen idegen szentimentalizmus is érezhető rajtuk, Rendkívül beszédes jelenség a zenét szomorúan hallgató, szemközt fordultan ábrázolt parasztlegény. Ez alakon különösen látszik, hogy aki festette, mindenki által érthető egyszerű emberi nyelven akart beszélni. Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy ez és a I i s /. I a művészei kizárják egy m á s t. Hollósy legbensőbb énje jut kifejezésre ez emberi ériékek keresésében, akárcsak a kontemplativ szellemben, mely a kép másik jellemző sajátossága. Különösebb szín és fényproblemák nem foglalkoztál Iák még ennek festése közben a művészt. Rájuk került azonban a sor nemsokára. Réti István leírásából van tudomáson) egy kártyavető leányt ábrázoló képéről,. Az ablak ellen beállított, oldalról nézett alak sötét silhouette! mutai, élesem megvilágítón arcéllel. Az ablakon bevilágító sugarak színes kartonfüggönyön ál szűrődve érdekes szinhatást eredményeznek, melyet az ablakba állított muskátlinak (Hollósy kedves virágának) piros foltja is fokoz. Legjobban érdekelte azonban Hollósyt az árnyékos fej, melynek sötét tónusait különös tudatossággal hangolta kékre. Ez a koballos tónus olyan (denken foglalkoztatta a művészt, hogy azt az idői. melyben a köbaltkék volt festményein az uralkodó szín, külön korszak gyanánt foghaljuk fel. A kék tónusok keresésére néma maga sugallata vezette rá Hollósyt. Harisból visszatért barátai, elsősorban Csók István, figyelmeztették arra, hogy az árnyékok alapszíne nem barna vagy fekete, hanem a legmélyebb helyeken is átlátszó kék. A művészt annyira megnyerte ez. az elméiéi, hogy fenntartás nélkül ville át a gyakorlatba. Arra fordította legnagyobb igyekezetét, hogy az árnyékokban mindenütt felkutassa és minél nagyobb mértékben érvényesítse a sötétséget fölelevenítő kék színt. Hollósynak ugyanis kapóra jött az új dogma, meri eggyel több módot nyujtotl arra. hogy a formákat kedve szerint részletezze és lehellelszerű tónusokkal vigyen képeibe egységes színhatást, Ez a sajátos tónusegység jellemzi a ((Kél tűz közt» című kisméretű olajfestményt, az első képel, mely Hollósytól a magyar állam tulajdonába jutott. Tagadhatatlan, hogy a rokonszenves kis festmény csupa arliszlikum. De már előreveti rajta valami az. árnyékát. Az uralkodó kobalttónus kissé túlteng.