Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

F. Takács Zoltán: Hollósy Simonról

Bizonyos mélységekig nom juthatott cl miatta a művész. A három lőrülinelszell inagyai' parasztalakot (egy huszár, egy lobogó inges, gatyás legény és egy leány) magábazáró szoba térhatása kitűnő. Hollósy különös művészi érzékkel adotl kifejezést a levegő színtörő halasának. Ezzel leli eleget elsősorban a magasabb művészi követelményeknek A konstruktív rajz szilárdsága azonban nem áll arányban az uralkodó SZÍnértékek egységesítő hálásával. Az ösztönszerű megérzések szépsége nem pótolja a higgadt számításon épült bizlos szerkezelek hiányai. Nem szabad azonban felednünk, hogy a «Kél tűz közl» nem egy példányban hagyta el Hollósy műtermét. Készüli egy nagyobb méretű variációja is, 4. ábra. Hollósy Simon: Az ország bajai (Részlet.) melyet sajnos nem ismerek. Megbízható bírálók állítása szerinte példány felülmúlja kvalitásban a múzeumét. Egyik változnia pedig, melyei levelezőlap formájában kiadóit háromszíniiyomatú másolatban láttam, lényeges különbségei mutat a színkompozicióban és színkeverésben is. Ez újabb paletta-változást olyanforma esemény idézte elő mini a megelőzöl. Íj tanítványok jöttek vissza Parisból. Közlük Thorma János, kii Hollósy különösen nagyra becsült. Thorma sokai beszélt régi mesterének arról, hogy Parisban már új színproblema diadalmaskodóit a kék tónusok túlértékelése fölött. A színek törésére a feketét használják és az egymás mellé rakott színek össze-