Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

F. Takács Zoltán: Hollósy Simonról

podásnélküli küzdőiéin legfőbb oka mindannyiszor abban Fejlett, amiből Hollósy legnagyobb eredményei magyarázhatók: az átérzés fölényében a dekorativ számítás felett és a tartalom kérdésének előtérbe helyezésében. Kimondhatjuk egyszerűen, hogy Hollósy Simon festészete alapjában egyező a cigányzenével. A lirai értékekre* épített kompozíció és a finom változatok sokasága a lényeges elem mindkettőben. Hollósy képírását illusztratív művészetnek is nevezhetjük. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításainak főkönyve és katalógusai szerint a Műcsarnokban a már említett festményeken kívül a következő Hollósy-féle képek szerepeltek: Korcsmai csárdás (1884; megvette sorsolásra a Társulat), Juliska levele (1884 ; visszakerült Münchenbe), Állatkép (döglött róka, 1885), Női tanulmányfej (1885; visszakerült Münchenbe), A jő bor (1887 ; megvette sorsolásra a társulat ; most dr. Stiller Mór ügyvéd tulajdona). A hazai népeiéiből (találóbb címe «Ivel lűz közi », 1892: megvette a Nemzeti Múzeum), A ország bajai (1893; visszakerült Münchenbe; majd Bányai József szentesi lakos vette meg; jelenleg Halász-Szabó Lajosné tulajdona Szentesen). Egy Pelőfi illusztrációként felfogott kis olajfestmény («Megy a juhász szamáron))), mely dr. Ágoston Sándor tulajdona, ugyancsak ki volt állítva valamelyik tárlaton. A Képzőművészeti Társulat aktáiból ma már nem tűnik ki, hogy melyiken. Tudomást szereztem ezenkívül Béli Istvánnak, Hollósy jeles tanítványának közlése folytán arról is. hogy a mester a nyolcvanas években egy cigányok előtt láncoló parasztlegényt is festett. Lehel azonban, hogy e kompozíció azonos a ((Korcsmai csárdás))-sal. Réti szerint barna árnyékok jellemezték. Bizonyos tehát, hogy a művész első korszakában készült. Ugyancsak korcsmai jelenelel ábrázolt llollósynak egy másik sokai emlegetett képe, melyet eredetiben szintén nem ismerek. Leírását magának a mesternek, továbbá tanítványainak, Héti Istvánnak és Markó Ernőnek köszönhetem* Az utóbbiaktól tudom azt is. hogy a kép sokáig szerepelt egy mű kereskedés, a ((Galerie Hupproclif », kiállításán, mint a kollekció fődarabja, Hollósy akkor léstette, a SO-as évek második léiében, mikor Neustadt részére dolgozott. Ez volt az egyetlen kép. melyet a Glaspalasl ban kiállított. Állítólag 60') márkáért adták el. Vevője és mostani tulajdonosa ismeretlen. Kompozíciója, mini hallom, 7 8 alakot egyesített. Korcsmában mulató paraszt legényeket ábrázolt, a Hollósy-képeken többször előforduló hosszú asztal melleit. Egyikük poharát emeli az ajtón belépő leányra, ki lesütött szemmel fogadja a kitűnt élést. A másik oldalon cigányok. Közlük egy pipára gyújtó alak, melyén az arcot elborító és az ujjak közt ál szünidő fény nagyszerűen volt megfigyelve és éreztetve. Különös virtuozitást fejtett ki még ez alkalommal Hollósy a fény ellen ábrázolt tormák megoldásában, a sötét tónusok finom változatainak összehangolásában és a csendéletszerű motívumok (hangszerek, poharak stb.) megfestésében. E nagy kép is (alakjai majdnem fél életnagyságnak megfelelők) a « barna » kor-