Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)
F. Takács Zoltán: Hollósy Simonról
egyéni jellegel, egyéni lónusl vitt a legparányibb részletébe is. Szenvedéllyel elemezte az árnyékokat, Szereiéit, mint később említendő képcin látni fogjuk, fény ellen beállított formákat festeni. Ilyenkor feltett kalappal dolgozott, melynek pereme elől le volt hajtva ellenző gyanánt, hogy ennek segélyével jobban belelásson a sötét tónusokba. A festői egység rovására tette ezt. anélkül azonban, hogy ilyenformán művésziellenségbe esett volna. A felélénkített tónusok, a reflexek által érvényesülő finomságok az egyéni megérzés kifejezői lettek nála. Az IS<S7-iki nagy kiállítás óriási szenzációi hozott a lialal müncheni művésznemzedéknek. Bastien-Lepagc «Koldus» képe voll a Iáidat nagy eseménye. A francia művész egyszerűen elvarázsolta a fiatalokat. Magával ragadta természetesen Hollósyt is, ki annak megvalósítóját látta benne, ami felé épen egyéni ereje hajtotta és Leibi művészetének tanulmányozása előkészítette. Hollósy a Leibi-féle mélységeknek könnyebb, elegánsabb kifejezéséi találta meg BastienLepage művészetében és e felismerés fényében kisebbnek kezdte látni Münchent. József öccsével, kivel alaposan megtárgyalta a kérdést, arra a megállapodásra jutott, hogy tovább kell menniök. ha tiszta vizekhez akarnak jutni. A fiatalabb Hollósy-festvér így is cselekedett. Idővel Olaszországba utazott; majd visszatért szülőföldjére, de már nem mint l'esté». Simon azonban mégsem változtatót! lakóhelyet. Tíz éven át ki sem mozdult Münchenből. Érthetetlen passzivitással hagyta beteljesülni sorsál. mígnem azzal veteti végei a válságos helyzetnek, hogy felkereste magát az anyatermészetet. Megalapította a nagybányai festőiskolát. Bastren-Lepage mellett egy másik nagy francia hatott rá különös erővel: Dagnan-Bouveret. Azt becsülte benne is, amit az előbbiben. A minden legkisebb ériéket élménnyé fokozó beható megfigyelést, a föllengés nélküli keresetlen előadást, a nagyságol az egyszerűségben. Bastien-Lepage és Dagnau-Bouveret fogalmakká emelkedtek Hollósy iskolájában és körében. A vele együtt és vezetése alatt küzdők zászlajukra írva hordták e kél nevet. Az elégtétel különös érzetével kell azonban megállapítanunk, hogy művészünknél a két francia hálása tulajdonképen csak elméleti gyarapodási jelenléti. Festményéi úgy tárgyban, mint felfogásban és érzésben magyarok és Hollósyak maradlak. Hollósy Simon összes műveinek lajstroma nem állítható össze. A mestert nem érdekelte festményei sorsa. Nem is igen szeretett alkotásaira visszagondolni. Kényszerhelyzetben szokott volt megválni tőlük. Uz soraá rakon adta el őket rendesen. ízleli érzéke nem volt, s ezért legjobban járt akkor, ha szerződésre lepelI valamely műkereskedővel. Ilyen viszonyban voll Neustadttal, kinek havi "200 márka, valamint a szükséges vászon és modellpénz lejében dolgozott. Egyideig Koppay József volt a megrendelője. Néhány témája hosszú ideig tail oil a fogva. Többször variálta a ((Kereszttűzben)) és az «Orszag bajain c. kompozíciókat. A eRákóczy induló)) egész újabb korszakán — mintegy 20 éven ál szakadatlanul foglalkoztatta. A megálla-
