Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)
F. Takács Zoltán: Hollósy Simonról
jobb korából származó festmények technikai tökéletességében, a vékonyan felrakó II festék finom eloszlatásában felismerhető a naiv gyermekszemmel nézett olajnyomatok rem inis zc e n ci áj a. A Lakodalmi Hivogalók-nál jobban sikerülhetett egy másik kópia, melyet művészünk már a mintarajziskolában töltött idő után készített egy Krisztus levételét a kérésziről ábrázoló régi (talán olasz) festmény után. Ezt ;i képet Mály Mihály szerezte Olaszországban s állala került Hollósy atyja tulajdonába. Másolatai a család egyik jóbarátja és rokona, Ember János vette meg Hollósy Simontól. Utódai nem hídnak beszámolni a kép hollétéről. Az eredeti szomorú végei ért. A festőből buddhista filozófussá leli Hollósy József egyik radikális fellángolásában keresztyén tárgya miatt szétvagdalta. Hollósy másfél évet töltött a pesti iskolaévek után egyfolytában Szigeten. Rendszertelen életmódja végül arra birta jövendője miatt aggódó atyját, hogy maga lépjen fel azzal az ajánlatlak hogy fia ne töltse hiába az időt otthon, hanem menjen hát komolyan tanulni Münchenbe. Es —..páratlan eset. a művészetek történelmében — a (in szörnyű ijedtséggel vette tudomásul atyja döntését. -K * * Hollósy Simon Münchenben talált önmagára. Miért jelenlétté, neki a bajor főváros a megváltást ? Az eddigiek alapján azt hihetnék, hogy hazáján, sőt szűkebb környezetén kivül semmi sem felelheted volna meg természetének. És ez vol ta képen igaz is. A saját külön életét élle ő mindig Münchenben is. Társasága csak bizalmas barátokból és tanítványokból állott. Személyesen sohasem szerepelt a nyilvánosság előd s leküzdhetetlen ellenszenvet és bizalmatlanságot érzett mindig a közéleti emberek iránt, Mi sem jellemzi öt emellett jobban, mint az, hogy Münchenben készült festményei általában magvai' tárgyúak. Alapvető, ifjúkori megérzések feldolgozásai. Idegen elemektől mentes, tiszta csengésű visszaemlékezések, amelyeket nem is szokott volt beküldeni a müncheni hivatalos kiállításokra. Itthon mutatta he őket a Műcsarnokban. A Glaspalastban, valamint a Kunstvereinban csak egyszer szerepelt. Nemzetközi kiállítások vendége se volt soha a 111 a g a kezdeményezéséből. Es azért mégis ott maradt Münchenijén. Ki sem tette lábát onnan önálló fellépésétől kezdve addig, míg csak meg nem alakult a nagybányai festőiskola. Parist sem látta soha. Még annyi időre sem kereste fel mint Leibi vagy Menzel, kiket mindenekfölött tisztel. Uajongással mélyedt el annak idején Bastien-Lepage, Üagnan-Bouveret és Claude Monet művészetében. Fiatalos mohósággal üdítette fel palettáját, mikor barátai és volt tanítványai Parisból jövet újonnan felfedezett szinértékekre figyelmeztették. De azért mégse ment el a forráshoz. Pedig elmehetett volna, legalább annyi időre, hogy számbavegye az aktuáli-