Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

F. Takács Zoltán: Hollósy Simonról

tásokat, ha komoly szükségét érezte volna. De nem érezte, mert az ő művészete magából az életből merítette ereje javát. Azt az eleven életet pedig, amelyik Münchenben körülölte fejlődött ki s épen az ő egyéniségéből táplálkozva becsületesen űzetett vissza neki temérdek ösztönzéssel és hangulattal, nem tudta volna megtalálni Parisban soha. Az egyszerűség, a naivitás, a kedély őszinte melegsége elemi szükségletei voltak mindig. Ezekből a megbecsülhetetlen értékekből pedig München bizonyára többet nyújt és nyújtott, különösen a közelmúltban, mint bármely más művészváros. Hollósy számára pedig München voltaképen a magyar művészet fóruma volt, az otthoni korlátozó, bénító hatások nélkül. A neki való magyarok körülötte voltak. Ami pedig itthon gyökerében fenyeget le művészetéi, nem jutott ki hozzá. Nagy társaság vette körül állandóan. Eisenhut, Gyárfás, Peske, Vágó és Donát, a szobrász voltak első barátai Münchenben. Vágóval együtt is lakolt egyideig. Donát útján ismerkedett meg Wagmüller müncheni szobrásszal, ki mint idősebb ember atyailag pártfogolta. Rühmann pedig annyira megkedvelte, hogy barátságból meg is mintázta a mellszobrát. Renczur műtermében ma is látható egy tanulmány Kun László halálához, melynek főalakja Hollósy Simon atléta formái után készült. Nem kellelt aztán soká várni arra sem. hogy művészünk a fiatalabb magyarok társaságának központja legyen. Csók, Kukuli, Ferenczy, Grünwald, Zempiényi, Aranyossy, Neogrády, Borszéki, Glatter és még egynéhányan voltak .leginkább körülölte. A németek közül Ludwig Raid;, Kriecheldorf, Jansen. Berger csatlakoztak hozzá. A kinyilatkoztatás erejével szokott volt halni rá, amit Parisból hozlak. De művészetének lényegét nem érintette, mert az a minden vonásával teljes értéket kereső, életet és egyéni érzést kifejező rajzban valósult meg. Gyakran hangoztatta tanítványainak újabban is, hogy szinek vollaképen nincsenek, amivel azt akarja kifejezni, hogy éri ékük viszonylagos, és egyben elárulja élőszóval is, hogy nem érzi magát impresszionistának, hanem a tényleges értékeket kereső akadémikus rajzra, illetőleg annak elmélyített fajtájára épít. Ezt a felfogást pedig, közvetlenül Hollósy előtt, a Münchenhez tartozó Leibi vitte át progranimszcrüleg a gyakorlatba. () adott legnyomatékosabb kifejezést annak az elvnek, mely szerint a természetben minden forma, még a legkisebb is, teljes érték. Ez a hitvallás küzdöli az érvényesülésért Münchenben, mikor Hollósy Simon az akadémiára kerüli. |S7s őszén kezdte itt tanulmányait, melyeket 1882-ig folytatott, öl féléven át. Gabi Alajos és Seitz Ottó voltak tanárai. Az előbbi rajz-, az utóbbi festooszlályl vezetett. Hollósy sokat köszönhet nekik; különösen Seitznak. Tehetsége gyorsan bontakozott ki az akadémián. Dicsérettel emlékszik meg tanulmányairól mindenki, aki ez időben vele együtt volt. Érdekes egyénisége pedig nagy erővel hatolt már akkor a kiint lévő magyarokra. Hamar megérezték benne a mestert. 21*