Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

F. Takács Zoltán: Hollósy Simonról

az Őseredeti formátlanságában kavargó erőt, Művészi hitvallásának alapeszméjét talán azzal a képtelenül hangzó állítással íéjezhetnők ki legjobban, hogy a művészi alkotás értéke a kifejezés bensőségén fordul meg, ami pedig független a formától és tartalomtól. A lialal Hollósy életmódjában léhát az ideiglenes jellegű hivatalbalépés nem jelenlett változást. Azzal a lénnyel azonban, hogy mosl már döntött sorsa fölöli és a művészi pályára szánta magái, bekövetkezett az első krízis. Most már tudatosabban állt a természet előtt. Már úgy fogta föl a jelenségekel, mint a jövőben egyéniségén ál újra megvalósítandó anyagot. Magának a munkának kevés időt szentelt. Nem dolgozolI rendszeresen, de azért már tudatosan folytatta tanulmányait. Modelljei persze elsősorban a cigányok voltak; műteremmé pedig a kertben épüli fürdőházat alakította ál. A művész elbeszéléséből tudom, hogy egy alkalommal, midőn Bárány Marion pajtásával Kabolapojánára kocsizol 1, útközben egy patak pallóján cigányfiút s leányt látott ülve horgászni. A beszédes genre kép megragadta Hollósy figyelmét. Leszállt a kocsiról; felvázolta a jelenetet s egy hét múlva meglepte barátjál a vázlat alapján készüli szénrajzzal. E rajzot tulajdonosa, ki még fiatalkorában Szamosujvárra költözött, magasai vitte új otthonába. Sajnálatomra, ma már a legszorgosabb kutatással se tudtuk előkeríteni. A kompozíció egy másik feldolgozásának, mini próba rajznak alapján vették fel később Hollósy! a müncheni akadémiára. A lialal Hollósy nem szorítkozott azonban; csupán cigányok tanulmányozására. Tudjuk, hogy néhány arcképel is festett, sőt mások művészete sem hagyta érinlet len ül. Egyik rokonának, dr. Ágoston Sándor budapesti törvényszéki bírónak tulajdonában van egy olajfestésű másolnia Munkácsy Mihály Lakodalmi Hivocjalók című kompozíciója után. A művész saját bevallása szerint e kisérlel még a mintarajziskolában töltő 11 idő, lehal Székely Bertalan rövid tanítása előtt készült olajnyomat után. A festővászon a llollósy-üzlet egyik kimustrál! cégtáblájáról került elő. A primitív kísérlet még semmi különös szemkulturáról sem tanúskodik. Színérzékre sem lehel következtetni belőle. Sötét, barna, feketés árnyékok, sárgás lények, iskolázatlan nyers rajz jellemzik. Nagyon érdekes azonban benne bizonyos kongeniálilás a fiatal Munkácsy val. Iíollósynál is époly másodrendű tényező az érzés mellett a forma, mint a magvai- képírás nagymesterénél. Meg kell emlékeznünk ill arról is, hogy a kezelő művész, kinek nem igen volt alkalma arra, hogy értékesebb alkotásokkal kössön ismeretséget, különös örömét lelte, jobb hijján, az akkor nagyon divatos olajnyomatokban. A papirkereskedésbe szokott volt eljárogatni, hogy a maga módja szerint tanulmányozhassa őket. Azt hiszem, hogy nem is ártott ez a korai stúdium. A fejlődésreképes komoly tehetség mindent értékesíi. Nem félek leírni azt sem, hogy a Hollósy legSzépmavészeti Múzeum évkönyvei. í. 21