Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Éber László: A pozsonyszentgyörgyi oltár

sának köszönheti szerencséjét a Gaginiak Bissonéból eredt dinasztiája. Domenico, a család büszkesége, Brunelleschinél tan alt. Nagy müve. amelyei több segédjével Génuában alkotott, a San Lorenzo-templom Keresztelő Szent János-kápolnája, ott nagy föltűnést keltett. Hiszen Génua művészete a középkorban ((hihetetlen szegény volt már akkori nagy jelentőségéhez képest)) (Burckhardt) és a XV. században főleg lombardiai mesterek dolgoztak ott. A keresztelő kápolna homlokfala a lirenzei Pazzi-kápolna furcsa utánzata és lombard módra túláradó plasztikai díszében Domenico Gagini donatellói motívumokat egyesít nem felsőolaszországi, hanem firenzei csúcsíves formákkal.

1 Szicíliában bízvást használhatott a mester gótikus és renaissance elemeket vegyest. Pace Gagini, aki nagybátyjával, Antonio della Portával (Tamagnino) a páviai Certosa homlokzatán dolgo zott, vele együtt készítette Raoul de Lamoy (megh. 1508) síremlékét a follevillei templom számára, ahol az kettős csúcsíves nyilású fülkében áll.

2 Itt, mint Ribera grófnénak (megh. 1520) a sevillai egyetemi templomban levő síremlékével a ticinói mesterek a renaissance képviselői a késő középkor művészetével szembon. Ugyanezt mondhatjuk például a comói Tommaso Malvitóról, aki Francesco da Lauranával a marseillei Fglise de la Major Szt, Lázár-kápolnáját díszítette, majd a XV. század utolsó évtizedeiben és a XVI, század elején Nápolyban a székesegyház Carafa-kriptáját halmozta el pazar faragvanyokkal.

8 Azok között az építész-szobrászi művek között, amelyekkel a felsőolaszországi mesterek annyi templomot díszítettek, nagy számmal fordulnak elő az oltárok. Ezek kínálkoznak leginkább a pozsonvszentgyörgyi oltárral való összehasonlításra. Magában a comói székesegyházban bárom oltár van a maroggiai Tommaso Rodari műhelyéből. A Szent Lucia-oltár például, amely 1192-ben készült/' tanulságos képet ad a lombardiai fölfogásról, amely mélyebb plasztikai érzés és drámai erő nélkül lehetőleg sok, népes és mozgalmas domborművei díszíti a márványból kitűnően faragott, de építészeti szempontból szegényes alkotmányi, Figyelemreméltó a magasabb középső és a két alacsonyabb oldalsó leszek félköríves fölső befejezése, akroteriumokkal, furcsán, atektonikusan elhelyezett alakokkal. Az ugyancsak a comói székesegyházban levő, fából faragott S. Abondio-oltár

5 nagy szobrainak, domborműveinek, diszítményeinek sokaságával megkapó pompájú mű (1514), s különösen felső részének erősen elaprózott elemeivel, sajátságos ornamentikájával, lebegő alakjaival a késő középkori fölfogás fönnmaradását árulja el. A firenzei építész-szobrászok műveinek következe-*1 1.. Wilh. Rolfá: Franz Laurana (Berlin. 1907), 30. köv. lt.; L. Filippini: Elia Gaggini da Bissone, l'Arte, XI. (1908), 1!). I. '- Luca Beltrami : Pasio Gaggini da Bissone alla Certosa di Pavia, Rassegna d'Arte, IV. (1904), 26. 1. ; u. a., Le opere di Pasio Gnggini, u. o., 58. 1. 3 Ant. Muriez: Sludii sulla scultura napoletana del rinasciinento. I. Tommaso Malvito da Como e suo figlio Gian Tommaso. Bollettino d'Arte, III. (1909), 55. 1. * Alfr. Gctth. Meyer: i. m., II. 199. 1. 5 U. o., XIII. tábla. Szépművészeti Múzeum évkönyvei. I. 18