Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Meller Simon: Leonardo da Vinci lovasábrázolásai és a Szépművészeti Múzeum bronzlovasa

pclnek itt, mint Leonardo említett művein és vázlatain. Meglepő az azonosság, ha a lovai lovas nélkül abból a szempontból nézzük, amelyből Leonardo a már említett windsori lap (33. ábra) egy lovát rajzolta (44. és 45. ábra). Ily tökéletes egyezés formákban, mozgásban, felfogásban s még a modoros túlzásokban is, különböző kezek munkái között elképzelhetetlen. A lap többi vázlatai csak megerősítik a kapcsolatot. Leonardo művészetére vall a külön mintázott és öntött lovasalak is. Az arc, noha kis méretű és vázlatos, komoly, energikus kifejezéssel van telítve és közeli vérrokona az Anghiari ütközet típusainak. A merészen mintázott, mélyen behúzott has Leonardónak szintén kedvenc motívuma, mely úgy az «Anghiari ütközet»44. i'iliTii. Leonardo: Lotanulmány. Windsor. 45. ábra, Leonardo: A Trivulzio-emlék kis bronzmodelljének lova, lovas nélkül. Budapest, Szépművészeti Múzeum. ben, mint az azzal kapcsolatos rajzokban gyakran előfordul. (27. ábra.) A lábszárak és lábak tartása és alakítása (kivéve természetesen a hibásan visszaforrasztott jobb lábat) szintén pontosan egyezik az «Anghiari ütközet)) megfelelő részleteivel. A sárkánysisak szép motívuma Leonardo ifjúkorába nyúlik vissza, de az «Anghiari ütközet)) freskójának jobboldali hátsó lovasán is alkalmazta, amint az Utlizi gyűjteményének egy rajzóról (46. ábra) és a berlini «Kaiser Friedrich Museum'» egy plakettjéről kitűnik.

1 Felesleges a részlel egyezések sorát tovább folytatni. Azok úgysem bizonyí1 A sárkánysisak csak a freskón lépett fel ; a kartonon a fej — a Hubens rajz tanusága szerint — valami turbánfélét hord.