Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

MELLEB SIMON tét csókolja, míg Mefisztó a fáradt lovakat fogja (10. ábra); Attila halálát; az apácát ; a halászó gyermekeket, a «Kőasszony»-t régi skiccek szerint ; Lavallieret, haldokló anyja menyezetes ágya előtt «à la Mieris» térdepelve ; Faust vízbefult lányát ; az őrült Gretchent, midőn gyermekét szoptatni véli ; egy egészen «modern» őrült nőt ágyon ülve ; az akasztófáról való tetem levételt párizsi utcával és lámpással ; menekülésre való készülést a francia forradalomban ; Pierrot-t, ki az álarcosbál után hazajön és öngyilkos lesz bánatában - - szóval jobbára csupa igazi «Unglücksmalerei» témát, melyeknek változé) megoldásait vázlatkönyveiben kísérhetjük figyelemmel. A vázlatikönyvekben más képtárgyak is felbukkannak, így pl. «Hero és Leander» számos változatban, különböző Faust- és Mefisztó-témák, s a faunideák változatai. Néhány e korbeli olaj festésű vázlata is fennmaradt : az «Ongyilkos Faust a tengerpartom),

1 Lenau Faustjának utolsó jelenete nyomán ; az «Apaca a lovaggal»,

2 mely a Faust- és Gretchen-kompozíciók mellékterménye (6. ábra), mind a kettő még 1867 első feléből. Ez év végéről vagy 1868 elejéről való a «Szerelmesek» 3 színpompás korai változata, (16. ábra) (az első faun-vázlat hátán), mely a francia forradalomból vett témák körében a bájt s a derűt képviseli, s a «Két baratno» 4 pompás világítású képterve (8. ábra), mely ugyan 1867-ből van keltezve, de melynek fejlett előadása már egy-két évvel későbbi vázlatokkal rokon. 1866-ban festhette a finom kis «Női tanulmányfej»-et (7. ábra),

5 továbbá kirándulásai emlékeként a «Csónakázás a Chiemseen» c. képet (4. ábra) G egy évvel későbben, 1867-ben a « Vitorlás a starnbergi tavon»,

7 c. ezüstös fénnyel telített, friss természettanulmányt (9. ábra) ; 1868-ban a «Fürdőházikót a fiuval» (17. ábra).

8 A vázlatok és képecskék a Piloty-féle drámai gondolatkörtől való eltávolodását s az egyéni impresszió s az élet derűs jelenetei felé való orientálódását jelzik. A hazulról való kétéves megszakítatlan távollót, az utolsó tíz hónap komoly művészi küzdelmei egyéniségére rendkívül fejlesztoleg hatottak. Ha meg is tartotta lelkületének derűs alaphangját, ha édes könnyelműsége a felhők eloszlásával azonnal ki is ragyogott, — kedélye elmélyült és egyénisége kikristályosodott. «Sok mondanivalóm van, — írja atyjának - azt sem tudom, mivel kezdjem, mert látom, hogy levélben mégsem mondhatok mindent úgy meg, mintha személyesen megbeszélhetnénk egymással. Nagyon is vágyom már benneteket látni, és ezért július végével, ha lehet, mindenesetre hazautazom. Oly hosszú távollét óta oly sok változott ; én, úgy hiszem, sokban megváltozván, egy időbe fog kerülni, míg megszoktok s bennem azt a Palit fogjátok látni, ki két év előtt elutazott.» (1868. IV. 28. v. 29.) A Faunon való dolgozása közben, 1868 elején, megnövesztette szakállát, s így külsőleg is megváltozott. A szakáll híre nagy emóciót keltett a családban. Anyja írja, 1 Szinyei M. Félix tulajdona, Tiszakürtön. 2 Szinyei M. Kózsi tulajdona, Budapesten. 3 Szépművészeti Múzeum, Budapest. L. Peirovics E.: Egy ismeretlen Szinyei-vázlat. Művészet, XIV. (1915) 49. 1. 4 Wolfner Gyula gyűjteményében, Budapesten. 5 U. o. 6 Baumgarten Nándor gyűjteményében, Budapesten. 7 Weiss Fülöp gyűjteményében, Budapesten. 8 Wolfner Gyula gyűjteményében, Budapesten.