Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)
Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei
hogy a kicsinyek «a szakállas Pali bácsit meg sem ismerik majd», sőt lehet, hogy ő maga is meg fog ijedni, «ha véletlenül nyakamba ugrik». (1868. VI. 27.) Külső megjelenése ekkor alakult olyanná, aminőnek müncheni képmásaiból ismerjük. Ez évben rendkívül sokat tanult s végül az eredményre büszke is lehetett volna. De szemérmes szerénysége, mely egyéniségét később is annyira vonzóvá tette, már ekkor megnyilvánult. Dicséretet csak azért érdemelt, mert szorgalmas volt ; ami képében jó, azt Piloty sajtolta ki belőle vagy barátai segítették hozzá tanácsaikkal. A mások érdemét elismeri és fölöttébb tiszteli ; saját hibáival szemben viszont szigorú bíráló. Nincsen benne semmi elbizakodottság, pedig a 23 éves ifjúnál, ki nagy 17. Fürdőházikó (1868) képét épp most fejezte be Piloty megelégedésére, s kit az akadémia legjobbjai elkényeztetnek, az könnyen érthető volna. «Mostan a Piloty-iskola nagy metamorfózison megy keresztül, — írja atyjának régi tanítványai, kik Párizsban stb. világhírűvé tették az iskolát, mostan kilépnek s önállóan kezdenek működni. Ennek rámnézve is van visszahatása, mert én ezekkel, kik kilépnek, szoros barátságban éltem, különösen pedig Max, Makart és Liezen Mayer rel, ezek az iskolának a legjobbjai s én rendkívül örülök, hogy legalább egy fél évig lehettem velük együtt, ezektől nagyon sokat tanultam. Különben itten maradnak Münchenben és a viszony köztük és köztem a régi marad.» (1868. IV. 28. v. 29.) Ez év izgalmai, a megfeszített idegmunka, a sikeres nekilendülés és fásult tehetetlenség folytonos váltakozása kedélyét a rendesnél hullámzóbbá tették. Ö, kinek