Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

SZINYEI MERSE PAL ÉLETE ÉS MÜVEI 33 I Az esküvő őszre halasztódott ; december lett s Szinyei még mindig Jernyén mulatott. E több mint négy hónap alatt alig dolgozott ; egy kis tájképet

1 festett természet után, gulyásfőzés közben. Elutazása előtt maga is bűnbánóan elismeri, hogy az időt elfecsérelte. A magyar vidéki élet varázsa rabul ejti ; a vendégek és barátok, a gazdaság, a vadászatok és lovaglások, a látogatások teljesen elfoglalják s nem is jut eszébe rajzolni vagy festeni. Csak végül, mikor ismét Münchenbe készül, dereng benne annak tudata, hogy minő veszélyt jelent fejlődésére a jernyei hosszú vakáció. Decemberben Pesten és Bécsen át Münchenbe utazott s a karácsonyt már ott töltötte. Újévre Brannenburgba rándult művészbarátaival s közben megfeledkezett szüleinek az évfordulóra írni és gratulálni. A hazulról jött újévi üdvözletekben és levelekben felújul szünidei semmittevésének visszhangja. Nővére, Ninon új családi fészkéből, Eperjesről ír neki : «A farsangra vannak-e nektek művészeknek (?) valami szép terveitek ?» és a művész szót csúfondárosan megkérdőjelezi. A tréfás hangot felveszi és folytatja utóiratában Berzeviczy Edmund, az ifjú férj : «Erd be legjobb kívánataimmal a közelgő újévre, mely új korszakot, szerencsést és dicsőt nyisson életedben, s híressé tegye nevedet a művészvilágban, mint híres az, nem kétlem, a Königl. Bräuhausban.» (1865. XII. 27 és 31 között.) Itt merül fel először a müncheni sörözések kézenfekvő vádja, mely később elégszer ismétlődik. Tréfás mellékíz nélkül, komoly aggodalommal feddi őt atyja : «Hagyd el azon gond nélküli, s jobban kifejezve gondolat nélküli henye életet, melyet e nyáron rajtad búsulva tapasztaltam.» (1866. I. 5.) Majd egy hónap múlva ismét : «Nein mulaszthatom el ez alkalommal, jövőd iránti komoly aggodalmaimat veled közölni ; már a mult évben úgy látszott nekem, hogy kevesebb szorgalmat fejtettél ki, mint kellett volna, -— a szünnapok alatt tapasztalt tétlenségedet s tunyaságodat nem is fejtegetem hosszasan, mert ezt távozásod előtt magad is elesméréd.» (1866. II. 3.) Sőt még a következő vakáció előtt is azt mondja neki : «A tavalyihoz hasonló lomha tétlenséget nem türendek s remélem is, hogy ennek ismétlésével nem fogsz minket szomoritani.» (1866. VI. 20.) Pedig e szemrehányások már nem voltak időszerűek. «En már tökéletesen beleszoktam az itteni életmodba» — írja haza Szinyei 1866. január 12-én — «Pilotyhoz eljárok, aki félig-meddig meg is ígérte, hogy felvesz osztályába, ha a kellő előhaladást megteszem, melyre mostan alkalmasint tér is fog nyílni, mert az akadémiai testület belátta, hogy a mostani Mahlschule Anschütz tanár vezetése alatt elégtelen arra, hogy jól meglehessen tanulni festeni és a Componierschuleba általmenni ; azért egy új, mintegy közvetítő osztályt akarnak felállítani Wagner Sándor hazánkfia tanársága alatt. Ez különben még nem biztos, csak terv ; de ha kivitetik, ami legkésőbb húsvétig meglesz, akkor én oda biztosan be fogok vétetni, mert Piloty tanár ígéretét bírom ; akkor pedig legjobb alkalom nyílik kiképzésemre, melyet a lehetőségig ki fogok zsákmányolni. Ezenkívül tagja vagyok egy társaságnak, mely többnyire Piloty tanítványaiból áll, kik a legjelesebbek az akadémián s velők nagyon barátságos lábon állván, esténként összegyűlünk, hol víg tréfa, komoly olvasmányok, művészet feletti disputációkkal töltjük a hosszú téli estéket ; azonkívül van a társaságnak heti közlönye, melybe mindnyájan írunk különböző tartalmú élceket és értekezleteket.» 1 Szinyei Merse Félix tulajdona, Tiszakürtön. Szépművészeti Múzeum Evkönyvei. VII. 5