Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

32 M ELLER SIMON számára az út a festőosztályba. A gipszek, aktok és ruhás modellek után való folytonos rajzolás kifejlesztették formalátását és előadókészségét. A müncheni és bécsi gyűjtemények megismertették a régi festészet remekeivel s új világot tártak szemei elé. Benczúr Gyulával és Székely Bertalannal, Wagnerrel és Liezen-Mayerrel volt mindennap együtt, s képzelhető, mennyit tanulhatott tőlük. Piloty figyelmessé lett rá s tanácsaival látta el őt. Egy évvel ezelőtt csak egy festőt ismert : Mezeyt, s komoly festményt még aligha látott ; természet után még alig rajzolt s a távolból, hírből Kaulbachot tisztelte, mint a jelenkor legjelesebb művészét. Minő változás egy év alatt s mennyivel világosabb öntudattal tekinthetett most a fiatal művésznövendék jövő pályája elé! V. A MÁSODIK ÉV A MÜNCHENI AKADÉMIÁN AN SCHÜTZ FESTŐ OSZTÁLYÁBAN 1805 május—1806 március Szinj^ei a Laokoon-rajzot március elején megmutatta Anschütznek is és kérte, hogy a jövő szemeszterre vegye fel osztályába. Anschütz ezt meg is ígérte arra az esetre, ha túlzsúfolt osztályában hely üresedik. «A festő iskolábani felvétel feletti konferencia még csak húsvét után egy-két héttel fog megtartatni, — írja atyjának április 15-én — hát ezért ebben még semmi bizonyosat nem írhatok. A húsvéti szünidők megkezdődtek egy hét előtt, azt tehát felhasználom dologra, s részint a szabad természetben rajzolgatok, úgyszintén egy studiumfejet végeztem már be, mely meglehetősen sikerült, közbe-közbe brugózok, legközelebb szintén egy művészeti társulat humoristikus koncertjében mint brugós működtem, jól mulattam.» (1865. IV. 15.) Anschütz megtartotta ígéretét s május elején Szinyei felkerült osztályába, a festőiskolába. Hamar megismeri tanára erényeit és hibáit. Jó korrektornak, de rossz festőnek ítéli. «Amint már tudósítottalak, — írja 1865. május 26-án •— már a Mahlschuleban vagyok s itten még több kedvvel és szorgalommal dolgozom. Tanárommal is meg vagyok elégedve, leginkább mivel mostan még csak rajzolok egy ideig természet után s ezt jól korrigálja, úgy hogy tanulhatok és haladhatok alatta. Eképpen tehát dolgozom, míg a modell ül, azon órákban azt ; később pedig gipsz után festek, vagy mást, ami elembe jön. Haza is már nagyon kívánkozom s bár már csak két hónap van hátra, de azért azalatt itten még sokat tanulhatok, hát csak inkább kitűröm, mert örömestebb megyek haza, mint több ember.» Időközben hazulról örvendetes családi hír érkezett : március 22-én Berzeviczy Edmund megkérte Ninon kezét. Az esküvőt nyárára tervezik. így tehát Szinyei eredeti terve, hogy a nyáron nem megy haza, hanem egy jó festővel a hegyekbe rándul s ott tájkép-studiumokat fest, lehetetlenné vált, s ő mint látjuk, nem is gondol többé arra, hogy itt maradjon. Július 13-án megkapja Anschütztől félévi bizonyítványát — «Mit sehr vielem Fleisse gute Fortschritte gemacht und sich untadelhaft betragen» — s utazik haza Jernyére.