Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

26 MÜLLER SIMON ben, két egymás melletti szobában. Az ő révén csakhamar megismerkedett a többi magyarralis. A Piloty-iskola idősebb tanítványaihoz tartoztak ekkor Wagner Sándor és Liezen-Mayer Sándor, akik mindketten huszonhatodik évükben voltak s így a 18 éves fiú szemében szinte meglett férfiaknak számíthattak. Nyolc évvel ezelőtt, 1856. október 18-án vették fel mindkettőjüket a müncheni akadémiára s már jó néhány éve fel­jutottak a «Componier-Schule»-ba, Piloty osztályába. Ebédnél az Oberpollmgerben és főleg kávé mellett a Café Probstban sokat voltak együtt Szinyei vei. Wagner már házasember, zárkózottabb és otthonülőbb volt s így pajtási viszony nem fejlődött ki köztük, míg Liezen-Mayer a korkülönbség ellenére is intim barátságot kötött a fiatal fiúval. Négy éve jutott Münchenbe Székely Bertalan, akinek az akadémiára való fel­vétele különösen kitüntető volt : 1860. november 13-án folyamodott felvételért, ugyan­az nap felveszik, és pedig nem ideiglenesen, mint szokásos, hanem véglegesen és a Piloty-Schuleba. Tíz évvel volt idősebb, mint Szinyei és kész művész, aki már 1861-ben «II. Lajos tetemének feltalálása* c. képével rendkívüli sikert aratott. Az öregeken kívül volt ott még néhány fiatalabb magyar is, kikkel Szinyei szintén összebarátkozott. Vele egy napon tette le a felvételi vizsgát Krajnik Gyula (szül. 1843), kinek anyja, szül. Máriássy-lány, nemrégiben halt meg s akit Laci bácsi hazulról barát­ságába ajánlott. «Der junge Krajnik — válaszolja Szinyei a protegáló Laci bácsinak — ist mit mir auf derselben Klasse in der Akademie und ich bin sehr viel mit ihm zusam­men da er auch etwas körperlich verkrüppelt ist der arme, so bedarf er einige Aushilfe, die ich ihm schon oft geleistet habe.» (1864. VII. 16.) Leg jobb barátságban eleinte Sáska Mihállyal volt, egy debreceni fiúval, aki félév óta Ziebland osztályán tanulta az építészetet. Sáska 6 évvel volt idősebb nála ; előzőleg már 5 évet töltött Bécsben, derék és művelt ember volt s Szinyei sokat tanult tőle. Két-három hónappal Szinyei után került az antik osztályba a tragikus végű Salamon Géza (1842—1870), akivel hamarosan összebarátkozott s akinek lakásán festette egyik stúdiumát. Együtt jártak Anschütz és később Wagner Sándor festő­osztályába. így egész kis magyar míívésztársaság került össze s Szinyei csakhamar meg­szabadult az elhagyatottság nyomasztó érzésétől. Az ünnepek alatt eljött egyszer hozzá Strähuber is ; továbbá egy levéllel fel kellett keresnie Franz Adam festőt, akinek sok kapcsolata volt magyarokkal és aki szívesen fogadta. A húsvéti vakáció elmúltával, április 18-án bocsátották felvételi vizsgára, próbarajza jól sikerült s elérte az ideiglenes felvételt az akadémiára. Ugyané hó 24-én tudta és írta meg haza az örömhírt. Pilotyhoz gróf Buttlertől volt ajánlólevele, de minthogy az Kari Piloty helyett tévesen Pylotti Arthurn&k volt címezve, nem mert vele jelentkezni. De Piloty, kit a gróf bizonyára külön levélben is értesített pártfogoltja érkezéséről, tudakozódott felőle magyar tanítványainál. «En ezt megtudván, — írja haza atyjának — mindjárt hozzá siettem, s ő engem igen szívesen fogadott, mindenről kikérdezett s végre mondta, hogy mutassak neki majd rajzolásokat s akkor majd tovább beszélünk. Én tehát szándé­kozom néhány jobb rajzomat neki megmutatni s aztán az eredményt megírom.» (1864. IV. 24.)

Next

/
Thumbnails
Contents