Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

így tehát még az iskolaév megkezdése előtt, az első négy-öt hétben összeismerkedett a müncheni magyarokkal, akik között már kitűnő művészek voltak, személyes kapcsolatba jutott tanáraival, szóval bizonyos pozíciót szerzett magának. Mikor aztán április vége felé a rendszeres tanítás megkezdődött, kitartóan dolgozott, reggel 7—9-ig aktot rajzolt az akadémián, azután az antik teremben rajzolt az ókori szobrok gipszöntvónyei után, szorgalmasan eljárt a perspektíva órákra, ahol cirkálómmal és léniával vesződött rajztábláján ; érdekelték a műtörténeti órák, melyeken sok újat hallott, noha Carrière elvont előadásai nem lehettek épp a leglelkesítőbbek, délután 5—7-ig ismét aktot rajzolt, és az esteli órákban Winckelmann művészettörténetét olvasta a könyvtárban. Az egész napot az akadémián töltötte s leveleit is ide kérte, mert lakására csak hálni járt. «Egyetlen fényűzés néha a színház — írja atyjának — ha valami jó operát adnak, mert azon jó zene, melyet ott hallhatok, finomabb ízlésem kifejlesztését bizonyosan nem gátolja — s így talán ez sem lesz ellenedre.» (1864. VI. 28.) A szemeszter vége felé jelenti haza, hogy szorgalmasan dolgozik a végleges felvétel, a Matrikel elnyeréséért. Félévi bizonyítványa tanúsítja, hogy az akadémiát igen nagy szorgalommal látogatta, a természet és az antikok után rajzolt, előmenetele jó és magaviselete nagyon dicséretreméltó. (1864. VII. 20.) A Matrikel megszerzése azonban mégsem sikerült. A müncheni első félév tehát némi csalódással végződött : a végleges felvétel elodázódott. Az aktrajzolás nagyon jól ment, ezt nagy passzióval űzte, de a gipszek után való pontos másolás nem volt ínyére s ebben nem is volt sikere.

1 Eszébe juthattak a derék Mezey egy év előtt írt jóslatos szavai : «ha Pali szorgalma nem lankadand, s a végtelen, előtte nem is gyanítható nehézségek el nem csüggesztendik, hanem inkább buzdítandják, lehetetlen, hogy csak középszerű festesz váljék belole.» (1863. VI. 8.) Ö nem csüggedett, mert célja lelkesítette s nemcsak külső eredményekre törekedett. Már előre megírta Laci bácsinak : «Auf der Akademie arbeite ich fleissig um die definitive Aufnahme, und ein gutes Zeugniss zu erhalten ; am meisten darum, um Euch und mir Freude und Vergnügen zu verschaffen.» (1864. VII. 16.) A fiatal fiú önmaga kedvéért dolgozik és önérzete nem engedi, hogy az eredményt másnak, mint saját tudásának köszönhesse. Atyja még a húsvéti szünidő alatt kérdezte tőle, hogy Strähuber meglátogatta-e, mint ahogy ígérte s «érdemli-e a jó bort, melyet neki szántam ?» (1864. IV. 8.) «Ami Strähubert illeti, — válaszolja fia — arra nézve azt mondhatom, hogy az ünnepek alatt egyszer meglátogatott, az akadémián pedig meglehetős szíves volt hozzám, úgy mint mindenkihez, de a bort azért nem hinném, hogy elfogadná. De tegyük, hogy elfogadná, ekkor pedig bárhogy hímezzük, hámozzuk a dolgot, ez egy neme a megvesztegetésnek, én pedig ennél fogva nem akarnám a netalán jó calculust a bornak tulajdonítani, s nagyobb becsületnek tartom saját igyekezetem által középszerű, mint vesztegetés által jeles calculust kapni.» (1864. IV. 24.) Közel öt havi müncheni tartózkodás után július utolsó napjaiban Regensburgon és Bécsen át a Dunán utazott Pestre.

2 Onnét tovább Jernyére, ahol a háromhónapos vakáció bőségesen kárpótolta minden müncheni koplalásáért. Rajzait haza1 Két ilyen gipszöntvény utáni rajza : «Nagy Sandor» (fej) és «Vénusz-torzo» a Szépművészeti Múzeumban, Budapesten. 2 Uti vázlatai a VI. sz. vázlatkönyvben. Szépművészeti Múzeum gyűjteménye, Budapest. 4*