Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

részeket megfesti, az Németországban revelációként hatott. Kaulbach elméleti kompozíciója, vértelen előadása után Piloty műve az anyagszerűség s a drámai erő teljességének látszott. Messze földről sereglettek hozzá a tanítványok ; az Ő kinevez tetésének híre vonzhatta ide az első nevezetesebb magyarokat, Liezen-Mayert és Wagnert is, 1856 októberében. Első nagy festménye után még sokat alkotott, színei világosabbak és ragyogóbbak lettek, de ahogy a vásznak méretei szertelenekké nőttek, úgy vált sötét tónusainak kezdetbeli nemessége is mind hatásvadászóbbá. Szenvedélyes ember és szenvedélyes tanár volt, «de csak azokra kényszerítette a saját modorát, akikben önállóságot nem latott».

1 A tehetségeseket biztatta, gyámolította, örült eredetiségüknek és nem nyugodott addig, míg belőlük a lehető legjobbat ki nem sajtolta. 1909-ben a müncheni Heinemann-galéria rendezett egy «PilotySchule» kiállítást ; az egyéniségek sokfélesége, a felfogások merész szabadsága meglepő volt s élénken bizonyította a mester teljes művészeti liberalizmusát s páratlan nevelő képességeit. Szinyei már néhány héttel Münchenbe való érkezése után bemutatkozhatott neki s állandóan látogatta Őt ; a mesterről, ki kezdettől fogva szeretettel foglalkozott vele, mind végig a legmélyebb hála és tisztelet hangján emlékezett meg. Annál szürkébb volt többi professzora : az antik osztály tanára Georg Hiltensperger (1806—1890), aki akkor a pompeji freskók módjára encaustikus eljárással festette a Residenzben Odysseia-falképeit, az akadémiára alig járt be s jóformán csak a félévi bizonyítványokat írta alá ; helyettese, Alexander Strähuber (1804—1882), aki ekkor Hilfslehrer volt, 4 év múlva professzor lett és kitűnő korrektor hírében állott ; Hermann An schütz (1802—1880), a «Mahlklasse» tanára, aki édeskés Madonnaképeket festett mély vallásos buzgósággal, de kevés festői tehetséggel ; Georg F. Ziebland (1800—1873), az építészeti osztály s így egyúttal a perspektíva professzora, aki a Bonifacius-bazilikát és a mai Neue Staatsgalerie épületét tervezte, s végül Moritz Carrière (1817—1895), jóhírű vallásfilozófus és esztétikus, az egyetemen a filozófia tanára, egyúttal az akadémia szorgalmas és pontos titkára, Kaulbach művészetének bámulója és irodalmi ismertetője, s 1854-től kezdve a művészettörténet tanára az akadémián. Kaulbach csillaga ekkor már hanyatlóban volt ; az ifjú nemzedék mély megvetéssel beszélt munkáiról. Piloty pathetikus valószerűsége volt a jelszó. Az akadémia fiatal tehetségei mind őt utánozták ; egyik pilotybb volt a másiknál. A Münchenben élő néhány független festő : az intim és finom Spitzweg, az elmaradt, de költői Schwind, a derék tájfestő Schleich — mind háttérbe szorultak. Piloty volt az akadémia tartalma s a müncheni festészet korlátlan hatalmú fejedelme. Dicsősége azonban ép elérte tetőpontját. 1863 őszén iratkozott be az akadémiára Leibi, 1864 tavaszán Szinyei, az első két festőnövendék, kiket Piloty művészete nem nyűgözött le. Az ő hivatásuk az volt, hogy új utakat törjenek a festészetnek. Leibi később magával ragadta a müncheni fiatal tehetségek jobbjait ; Szinyei ellenben otthagyta küzdelmei színterét, mielőtt győzelme teljessé és hatása általánossá vált volna. 1 Szinyei önéletrajz vázlat a 1903-ból. L. Malonyay Dezső: Szinyei Merse Pál. Budapest. 1910. 12. 1.