Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

is jól tudom. Magam sem tartom képeimet mesterműveknek ; ezek csak útmutatók : fog jönni a nagytehetségű festő, aki ezen a nyomon tovább haladva, mesterműveket alkotand.» Csak 1904-től kezdve, mikor kollektív kiállítására készült, kezd ifjúkori műveinek abszolút értékével tisztába jönni.

1 Az 1905 elején megnyílt gyűjteményes kiállítás, főleg azonban 1910-i németországi sikerei után látja csak teljes világossággal azok jelentőségét. Ifjúkori művészetét ettől fogva úgy tekinti, mint egy lezárt jelenséget s a történetíró tárgyilagosságával elemzi annak mivoltát és gyűjti adatait. Önön ifjúkorának lesz pontos és megbízható kutatója. Művészeti elméletét 2 azonban nem ifjúkori művészetére, hanem új naturalizmusára építi. A természet szigorú követését tartja a művészet egyetlen biztos alapjának. Az anti-naturalizmust, az expressionizmust a vallásos fanatizmus haragjával gyűlöli. Budapesti élete a müncheni művészi együttélésnek megújítása volt. A Café Probst helyett a Japán-kávéház, a Pilotysták helyett a Miénk emberei/

5 Itt itta kávéját, itt billiárdozott, itt szítta cigarettái hosszú sorát s itt is «víg tréfák s művészet feletti disputációk» közt teltek az órák. A ((társadalmi élet prózaiságát» most is kerülte, a családi körön kívül csak művészek és írók fesztelen társaságában érezte magát otthon. Kedves és derült volt köztük, olyan, aminő valaha a Café Probstban lehetett. Kora, múltja, fensőbbsége azonban önként hatott s alakját a nagyság nimbuszával övezte. A tisztelet s szeretet, mely minden oldalról körülvette, ifjúkori művészetének késői, de teljes elismerése kibékítették a múlttal s letörölték lelkéről a keserűségnek nyomait. A régi idők teljességéhez csak a teremtő erő láza hiányzott. * Szinyei művei, különösen ifjúkori vázlatainak sokasága a felületes szemlélőben azt a hitet kelthetnék, mintha veleszületett genieje gondtalan könnyűséggel, minden különösebb munka és fáradság nélkül varázsolta volna vászonra képzelete üde látomásait. Elete folyása meggyőz arról, hogy a kifejezés könnyed biztonsága neki sem adatott ingyen s az hosszú évek kitartó munkájának volt érett gyümölcse. Eperjesi kis gimnazista korától kezdve folyton rajzolt, tehetsége lassan fejlődött, az akadémián minden lépést nagy erőfeszítés árán tett előre, a kompozíció-vázlatokkal hosszú időn át keservesen küzködött s még első nagy képe, a «Faun és nimfa» is nekilendülések és mély depressziók ellentétei közt jött létre. Csak ezután, az «Anya és gyermeké»-ben találja meg önmagát s ettől fogva művészete meglepő gyorsasággal bontakozik ki 1869-től 1873-ig, az «Anya és gyermeké»-től a «Majális»-ig. Ez a négy év, melyből a majdnem kétévi jernyei intermezzo még le is vonandó, termelte mindazt az újságot, amit Szinyei működése jelent. Hirtelen virult ki művészete, — mint ahogy a rózsa nálunk egyszerre virágzik s a munka láza az aratás néhány 1 L. Lázár Béla: Egy magyar gyűjtemény. Budapest, 1922. 25. 1. 2 Petrovics Elek: Szinyei nézetei a művészetről. Szinyei-Emlékkönyv. Budapest, é. n. (1922) 97. 1. 3 A «Miénk» (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) 1907. október végén alakult meg és 1908. januárjában rendezte első kiállítását a Nemzeti Szalonban.