Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

Jernyére. Az Eperjesen töltött harmadfél év alatt Pali, ki már akkor szeretett rajzolgatni, primitív rajztanároknál magánórákat vett, akik a Kollár és Kohut-féle mintalapok után rajzoltatták. A fiúk két évig maradtak Jernyén. Ott akkor Kubinyi Lajos volt felfogadva Ninon nővérükhöz magasabb oktatásra ; finomlelkű, művelt ember, kit Fáy András ajánlott a családhoz. Anyjuk a két fiú nevelését is rábízta. Kubinyi nem az iskolai tantárgyakra tanította őket, hanem inkább nyelvekre és irodalomra ; a memorizálásnak ellensége volt, sokat olvastatott velük, főleg németül és franciául ; arra törekedett, hogy enciklopédikus műveltségre tegyenek szert. Pali érdeklődése mérsékelt volt ; még később is sokszor nevettek a családban azon, mikor szegény Kubinyi Lajos megszámolta ásításait. Viszont nagyon szorgalmasan rajzolgatott ; atyja számadási könyvében a következő tétel szerepel : I860, július 20. : Pali részére rajzónok : 1 forint 60 kr. Ezidőből származhatik első megmaradt rajza, Jernye látképe.

1 A politikai helyzet enyhülésével 1861-ben lehetővé vált, hogy a fiúk Eperjesen javító vizsgálatra jelentkezzenek. Májusban atyjuk bevitte őket a városba, ahol előkészítő magánórákat vettek s augusztus 25-én szerencsésen letették a hatodik osztály vizsgáját. II. NAGYVÁRAD 1861 november—1863 augusztus Gimnáziumi tanulmányaik folytatására atyjuk Eperjes helyett Nagyváradot szemelte ki. A felvidékről a két fiú lekerült a nagy magyar Alföld szélére. 1861. november 8-án Tomanóczy Antal viszi őket Nagyváradra, ahol javítóvizsgálati bizonyítványuk alapján felvétetnek a premontrei gimnázium hetedik osztályába. Stark elemiiskolai igazgató kosztházában helyezi el őket ; két díszes szűrt vesz nekik — nem kevesebb, mint 72 forintért ; francia különórákról gondoskodik s ezzel otthagyja a fiúkat a vidám, élénk városban, ahol azok csakhamar nagyon jól érzik magukat. Az iskolában Pali középszerűen tanul ; első félévi bizonyítványa három jó és öt elégséges ; negyvenkilenc tanuló közt a huszonnyolcadik. Megérkezése után azonnal érdeklődik, hogy hol tanulhatna tovább rajzolni? Ekkor hallja, hogy Mezey Lajos arcképfestő olajfestést tanít. Órákat vesz nála, hetenkint kétszer, csütörtökön és vasárnap délelőtt 10—12-ig. Megszereti mesterét és mesterségét egyaránt, s nemsokára szabad idejét otthon is lehetőleg festegetéssel tölti. Mezey Lajos (1820—1880) nevét jobbára csak az mentette meg a feledéstől, hogy Szinyeinek volt első mestere. Nagyváradon született, s egy vándorfestőtől tanulta mesterségét. Erre vall oktatási módszere is, mely semmiképen sem egyezik az akadémiák elméleti alapon felépített rendszerével, hanem naivságában inkább a régi festőműhelyek gyakorlati hagyományaira emlékeztet. Tanulóévei befejeztével visszatért 1 Szépművészeti Múzeum, Budapest.