Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

Nagyváradra, ahol főleg arcképfestéssel foglalkozott. Arcképeiről Szinyei azt írja, hogy «olyan . . . mellképet igen gyorsan és legjobban találva készít el.» Szeretné, ha szülei is lefestetnék magukat általa, «mivel úgy sem bírjuk mi gyermekeitek jól talált arcképeiteket, s élet hívebben tudom, nem festene le Benneteket senki sem úgy, mint Lajos bácsi, mivel látom, hogy arcképeinek csak a megszólamlás hiányzik.» (1803. V.) 1. Fehérszakállú öreg mellképe Mezey mindamellett nehezen tudott megélni az arcképfestésből s 1864 végén fényképészeti műtermet nyitott. Mint említettük, Mezey oktatásában nem követte az akadémiai módszert. Ö azonnal a festésen kezdte, mégpedig a régi festőműhely-tradíciók értelmében elsősorban a másoláson. Főleg tájképeket festetett tanítványával, saját másolatai vagy színes nyomatok után, közben egy-egy csendéletet, ez utóbbit néha természet után is. A gipszfejek lefestését, vagy ahogy ő nevezi, a «studiumokat» későbbre hagyta, mint felsőbb fokozatot. Bevezette növendékét az olajfestés technikai fortélyaiba, ez tanult is tőle