Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

egy kis színezett kőnyomat függött : Murillo Madonnája^; anyjuk szobájában egy metszet Danhauser : Mutterliebe című festménye után.

1 De néha a legszerényebb képecske is mélyen hat a fogékony gyermeki kedélyre. Danhauser érzelmes kompozíciója meghatotta a kisfiú lelkét, és később, az «Anya és gyermeke» című festménye első ötletekor e gyermekkori emléknek is volt némi szerepe. A szinyeújfalusi ház a növekvő család számára csakhamar szűknek bizonyult. Nagyatyjuknak, Szinyei Merse Lászlónak 1852-ben bekövetkezett halála után 1853-ban átköltöztek Jernyére, a nagy emeletes barokk kastélyba. «Sok udvar, gazdasági melléképület, nagy és kis üvegház délszaki növényekkel, és messze szétterjedő, gyönyörű régi facsoportokban bővelkedő park, templom és paplak környezte az emeletes kastélyt, melynek homlokzatát a családi címer díszítette, emeleti nagy termének bolthajtásos mennyezetét pedig freskók borították, mithológiai jelenetek, középen Saturnus alakjával.

2 A kertet ugrókút, barlang, áthidalt patak, tó szigettel és remete-lak tették regényessé.))

3 Jernyének nagy szerepe van Szinyei Merse Pál életében ; nyolc éves kora óta ez a legállandóbb otthona, itt tölti gyermekévei öntudatosabb részét ; mikor idegenben tanul, ide tér vissza a hosszú szünidőkre ; ez tartja rabul vagy feledteti vele küzdelmeit, mikor festői pályája meg-megszakad ; itt telepszik meg végleg s itt építi házát és műtermét ; itt alakul át a poéta-festő naturalista tájfestővé ; itt éli át művészi meddősége éveit és élete befelévérző tragédiáit ; öregsége derült egyensúlyában ide tér vissza nyaranként, festeni a park és a táj szépségeit és élvezni az élet s az emlékezés gyönyörűségeit, és végül, midőn hatalmas fizikumát betegség ássa alá, ide vonul vissza meghalni. Tomanóczy Antal velük jött Jernyére, itt tanította tovább a fiúkat. Megkapta a jernyei paróchiát és mint plébános később is baráti viszonyban volt a ház urával, vacsorára majdnem minden este átjött a kastélyba s szinte a családhoz tartozott. Komoly, művelt ember volt, a latin klasszikusokban és a történelemben nagyon képzett (németül és franciául is tudott s a fiúkat ő kezdte e nyelvekre tanítani). 1854 őszén ment be Pali Eperjesre a gimnázium első osztályának vizsgáját letenni. Ekkor kapta karácsonyra ajándékul a Hermes-Vorlagot, melyből egy ökörlábat gondosan utánarajzolgatott. Ki gondolta volna akkor, hogy e gyermeki kezdet egy izgalmas művészpálya indulópontját fogja jelezni? 1856 tavaszán bevitték a két fiút Eperjesre. Pali a harmadik osztály második félévét folytatta ott jó sikerrel ; a következő két évben szorgalma azonban lényegesen csökkent. Az eperjesi katolikus királyi gimnázium alsó osztályaiban akkor ferencrendiek és premontreiek tanítottak német nyelven, az ötödik osztálytól kezdve a Bach-korszak szellemében nagyobbrészt civil tanárok, főleg csehek és csak egy-két premontrei. 1859-ben a hatodik osztály politikai tüntetést rendezett ; a cseh tanárokat megkergették, inzultálták, cilindereiket beverték, mire azok az egész osztályt elbuktatták. A két Szinyei-fiú is megbukott ; 1859 júliusában atyjok hazavitte őket 1 Danhauser 1839-ben festett képéről Chr. Mayer készített mezzotinto-metszetet, mely mint a pesti Műegylet műlapja terjedt el hazánkban. 2 A tükörmennyezet falképe Saturnus, Klio és Diana alakjával 1789-ből. L. Divald K. Művészet. XI. (1912) 238. 1. 3 Berzeviezy Albert: A régi Jernyéről. Szinyei-Emlékkönyv. Budapest, é. n. (1922) 7. 1. Szépművészeti Múzeum Évkönyvei. VII. 'i