Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

Férje puritán egyszerűségével és igénytelenségével ellentétben, él benne a vágy az élet fényűzései után ; boldog, ha a kastély berendezését újíthatja s szeretné látni a távoli nagyvilág ismeretlen szépségeit is. «Az én álmaim is, Svájcot és Olaszhont láthatni, füstbementek, — írja Pali fiának egy nagyobb anyagi kár alkalmából — pedig lehetséges lett volna, miután oly szerényen és visszavonultan élek csekély igényekkel.» (1869. II. 28.) Atyjuk nem győzte gyermekeit inteni, hogy anyjuk iránt a köteles szeretettel és tisztelettel viseltessenek. «Edes fiam, — írja az apa Pali fiának — egy jó, gondos és gyöngéd anya, mint aminővel téged áldott meg az Isten, megérdemli, hogy fia is forró szeretettel viseltessék iránta.» A fiúk szerették is, de mikor felserdültek, költői csapougásait, túlzott romanticizmusát, «schwärmerei»-ait, «izgultsagat és beteges kedélyét» némileg kritizálták is. Ez fájt érzékeny szívének ; tiltakozik az ellen, hogy a bajokat «lázas izgalom»-ban túlzottan látja s némi keserűséggel írja Pali fiának : «Mivel tudom, hogy szavaimnak reád nézve lelkesítő hatásuk nincsen, minek szaporítanám azokat.» (1866. VII. 22.) De elég egy kedves levél : szíve újra repes az örömtől és az anyai boldogságtól. S ott vannak mindig a kisebbek, a «kis angyalok», kiknek oly szükségük van az anyai gondra és ápolásra. A nyolc testvér közül Pali szívéhez a két évvel fiatalabb Zsiga állott legközelebb ; ez értette meg őt legjobban a családban. Testvéri viszonya azonban a többivel is meleg és zavartalan volt. A családdal együtt élt, noha saját házában és kertjében, id. Szinyei László (1815—1890) atyai nagybátyjuk. Egy gyermekkori betegség következtében siketnémává lett, szülei intézetben neveltették, ahol német nyelven tanult meg írni és olvasni ; az ő kedvéért kellett Palinak néha németnyelvű leveleket írnia. Ifjúkorában neki is voltak művészi ambíciói. 1831. január 13-án beiratkozott a bécsi művészeti akadémia graveur osztályára, ez év májusában az akadémia nyári tájkép-tanfolyamára.

1 A festegetést azonban hamar abbahagyta és később már csak «vicces rajzokat firkálgatott)) néha. Pál öccsére semminemű művészi hatással nem volt ; ez aligha is tudott róla, hogy nagybátyjának valaha komolyabb művészi céljai is voltak. Ö maga sem igen gondolt már ez időkre vissza ; leveleiben semmi nyoma annak, hogy magát céhbeli szakértőnek tartaná. E körben teltek Szinyei Merse Pál gyermekévei. 1849-ben a család az orosz invázió elől Pestre menekült ; ez volt a négyéves gyermek első nagy élménye.

2 A veszély elmúltával visszatértek Szinyeújfalura. A gyermekek nem jártak iskolába, otthon tanultak. Atyjuk Tomanóczy Antalt, a szabadságharcban szerepelt káplánt fogadta Laci és Pali mellé preceptorul : ő készítette őket elő a gimnázium három alsó osztályára. Művészi díszben a szinyeúj falusi ház nem bővelkedett. A gyermekszobában 1 Fleischer Gyula közlése. Vízfestményű portrait-i közül önarcképe és öccse, Szinyei Félix képmása a Szmrecsányi-család tulajdonában, édesatyja arcképe Szinyei Merse István tulajdonában Nagymaroson. 2 Három és féléves korában látta a branyiszkói csatában győztes honvédek bevonulását Eperjesre (1849 febr. 6-án). V. Ö.Jeszenszky Sándor: Szinyei Merse Pál politikai ideáljai. Budapesti Szemle 1929. április.