Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Péter András: Pietro és Ambrogio Lorenzetti egy elpusztult freskó-ciklusa

a sienai festészetben a Bemutalás ábrázolásai fordulnak elő legsűrűbben. Kiindulási pont gyanánt Giovanni di Paolo képe mutatkozik legalkalmasabbnak (5. ábra), egyrészl mert Giovanni di Paolo a sienai quattrocentónak az a mestere voll, aki 9. ábra. Sassetta követője.: Mária I

»einutalása a templomban. Roma, Pinacoteca Vaticana. különös kedvvel használta fel összes elődeinek, elsősorban pedig a Lorenzettieknck képmotívumait, másrészt pedig azért, mert éppen ő volt az, aki Ambrogio Jézus bemutatása után készített másolataiban leghívebben ragaszkodott eredeti mintaképének k ü 1 ső sége i h ez. lo. ábra. Sienai mester 1410 körül: Mária, bemutatása a templomban. Siena, Dóm. Ilyen lorenzelleszk vonások Giovanni di Paolo Mária bemutatását ábrázoló predella-képén is feltalálhatók, amire már más helyen rá is mutatlak.

1 A kép közepén áll a hatszögletű centrális templom, amelynek lapos kupolája! hat alacsony párkányon nyugvó, karcsú, korín tu si fejezetekkel ellátolt oszlop 1 R. van Marie: The Italian Schools of Painting, IX, 394.