Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Péter András: Pietro és Ambrogio Lorenzetti egy elpusztult freskó-ciklusa

tartja. A kupola alaít magas talapzaton áll a gótikus ívekkel körülvett szentély, melyhez egy nyolc tokból álló, az épület középtengelyébe állított szabad lépcső vezet fel. A lépcső legfelső fokán áll a gyermek Mária, akit a főpap fogad. Mögöttük a szentély ívei alatt Mária társnőinek fejei látszanak, Anna, Szent József és az esemény többi nézője pedig a templom oszlopcsarnokában állva szemlélik a jelenetet. A templom párkányzalának kiugróin füzéreket tartó angyalszobrocskákat helyezett el a festő s úgy e dekorációs motívum, mint az épület egyes részei: az oszlopok, oszlopfők és a színes kockákból összeállított kőpadló azonosak az Ambrogio Lorenzetti Jézus bemutatását ábrázoló képén előforduló architektónikus és dekoII. ahra. Sodoma: Mária látogatása. Siena,, Oratorio di S. Bernardino. ratív elemekkel. Az egyes motívumokon túl pedig különösen az architektúra felépítésének bonyolult, perspektivikus törekvésű megoldása mutat szembetűnő kapcsolatokat a Lorenzetti-képek épületeinek konstrukciós rendszerével. Feltételezhető volna természetesen, hogy ezek a Lorenzettire utaló formák és megoldások nem egy elpusztult Lorenzetti-alkotás hatása alatt, kerültek Giovanni di Paolo képébe, hanem hogy a kompozíció a XV. századi festő önálló alkotása, aki csupán a koncepció kialakításához használt fel motívumokat a Jézus bemutatásából. Az ilyen irányú kételyeket azonban teljesen megdönti az a körülmény, hogy a sienai festészetben Mária bemutatásának több, Giovanni di Paolo-éval teljesen egyező ábrázolása ismeretes, amelyek közül az egyik egy évszázaddal korábban, 1350 körül keletkezett. Ez a festmény a Siena melletti San Leonardo