Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum szobrászati gyűjteményében

is egyéni továbbfejlesztése Benedetto leomló, hullámos hajtól övezett, lesütöftszemű Madonna fejeinek, melyeket a fejkendő — éppúgy, mint a mi Madonnánkon — ovális keretbe foglal.

1 A Bambino elhelyezésében viszont a művész nem követi Benedetto merész és nem teljesen kiérlelt beállítását, hanem visszatér a régi áldó típushoz, amely Desiderio da Settignano hatása alatt (S. Lorenzo tabernaculum Bambinója) a Madonna-kompozíciókban is többször előfordult, mint például Verrocchiónak a Bargellóban levő márvány Madonna-reliefjén, Benedetto da Maianonak a S. Fina oltárán levő Madonnáján (S. Gimignano, Collegiala) és londoni reliefjén. Mindezeknek a kölcsönzéseknek ellenére is a Robbia-műhely ügyes átalakításaival és módosításaival új, egyéni varázsú Madonnaszobrot tudott létrehozni Sajnos, az ismeretlen művész

2 egyénisége csak az átalakításban nyilvánul meg, valami egyéb pozitív egyéni jegy nem igen fedezhető fel e szobron és így névvel való megjelölése nagy nehézségekbe ütközik. Miután Benedetto szobra 1497-ben készült, Madonnánk keletkezését 1500 köré lehetjük, ami stílusának is teljesen megtelel. Ekkor a Robbia-műhelynek két tagja működött, Andrea és Giovanni. Közülük Andrea nem jöhet számításba, mivel az ő egyéni Madonna-típusait lehetellenség a mi Benedetto da Maiano-jellegű Madonnánkkal kapcsolatba hozni. De éppígy nehézségekbe ütközik Giovanni sematikus, egyhangú művei közé való besorolása is. Ha azonban a stílusanalógiáktól eltekintünk és nem a különben is kölcsönzött és átalakított formákban keressük az egyéniségét, hanem az átalakítás szellemében, akkor a fiatal Giovanni della Robbiára kell gondolnunk, aki a S. Maria Novella lavabójában annyi friss ötletességgel és önállósággal fejlesztette tovább Desiderionak a Marsuppini-síremléken felvetett gondolatál. Ugyanez a forma megértésről tanúskodó, ötletes ügyesség jellemzi a mi Madonnánk mesterét is. Ha még ehhez hozzávesszük azt, hogy szobrunk fejtípusa a benedetlói jelleg ellenére is Giovanni néhány női fejére (a firenzei SS. Apostoli tabernaculumának jobboldali angyala; S. Lucia, Gertosa di Val d' Erna; Madonna, Arcevia, S. Medardo) emlékeztet, talán nem tévedünk, ha fenntartással a fiatal Giovanni della Robbiának

8 tulajdonítjuk és szépen induló pályafutásának kezdetére helyezzük. Ha ez a szobor valóban az ő müve,

4 akkor az előbb ismertetett Madonna-szoborral együtt Giovanni pályafutásának két szélső pólusát képviselné és ad oculos demonstrálná e kisebb jelentőségű tehetség fejlődését a mintakép önálló továbbfejlesztésétől a mintakép szolgai másolásáig. BALOGH JOLÁN. 1 V. ö. a berlini K. F. Mus., a Louvre és a newyorki Blumonlhal-gyüjt. Madonnáit. - A Pulszky-féle lajstrom Benedetto da Maiano műveként veszi fel. Lt. sz. 1227). n Feltevésünket a színezés is megerősíteni látszik. Ugyanis fehér majolikaszobrok lila talapzaton többször előfordulnak Giovanni della Robbia ocuvrejében (Marquand No. 51, 57). 4 Kzt a kompozíciót tükörképes beállításban Giovanni megismételte a 'carnal

doli (Cascnlino) oltár Madonnáján, a firenzei Via Nazionale tabernaculumán (1522), a párizsi Lowengard—Gallery 1523-ból való Madonnáján (Marquand No. 183). és a berlini múzeum 1524-re datált tondoján. (Madonna della posta. Kai. Schottmüller No. 122.) Ugyancsak a mi Madonnánk kompozíciótípusával függ össze a signai S. Mauróban levő Madonna-szobor. (Marquand : Andrea della Robbia and his atelier. Vol. lt. 1922. No. 271.) — Talán a mi Madonnánk az előzménye Giovanni fejkendő tői övezett, lesütött szemű, későbbi szokványos Madonnatípusának is, mely úgy hat, mini az előbbi alapformáinak sémában való merevítése.